Az izombénulásról - esettörténet

Egy fiatal hölgy, Bianka, bal kezének 2 ujjának bénulása miatt keresett meg. Bianka gyűrűs- és kisujja érzéketlenné váltak, és a tenyér felé görbültek, mivel az ujjak alatti izmok már nem voltak érintettek,  ezért azok valamilyen szinten együtt működtek a kéz többi ujjával, de önállóan nem tudta mozgatni, nem tudta az ujjakat kiegyenesíteni, megfeszíteni. Bianka arról számolt be, hogy az édesapjának az egyik kezén ugyanúgy megfigyelhető volt ez a jelenség, ugyanúgy a gyűrűs- és kisujjaknál.

Erre akár azt is mondhatnánk, hogy "örökölte a betegséget",  de sokkal inkább arról van szó, hogy azokat a viselkedés mintákat, programokat, amik felmenőinknél (biológiai szempontból) már "beváltak" egyszerűen átvesszük, hogy szükség esetén mi is hasznosítani tudjuk azokat, és ezért reagálunk hasonlóképp hasonló élethelyzetekre.

Bianka ujjai a bénulás korábban részletezett érzelmi hátterén kívül még arról is árulkodtak, hogy az eset, amihez kapcsolódik egy párkapcsolati témájú (gyűrűsujj-párkapcsolat, szövetség) és valamely titkot rejt (kisujj-titok).

Ugyanakkor az egyre inkább görbülő ujjak hasonlatossá váltak a ragadozó madarak karmaihoz, amint azok megragadják a zsákmányt. A kéz funkciója eleve a fogás, ez esetben olyan megragadással, ragaszkodással kapcsolatos történetet kerestünk, amihez valamilyen mód a dermesztő félelem társult, ahol súlyos veszteséget jelentene valakinek az elengedése.

Bianka innentől azonnal össze tudta kapcsolni a történetét az elváltozással. Amikor évekkel ezelőtt ujjaiban elkezdődött a zsibbadás, és megjelentek a bénulás és az érzéketlenség első jelei, akkor indult virágzásnak egy számára fontos párkapcsolata, és emlékezett rá, hogy még mondta is magának, hogy "Ha ez az ember engem elhagy, akkor abba én belehalok!" Később ugyan a kapcsolat véget ért, de a görcsös ragaszkodás nem múlt el az ujjakból, ugyanis Bianka annyira félt megélni a veszteséget, hogy azt inkább elnyomta, elrejtette, mintha nem is létezne.

Akkor történt változás, miután Bianka rálátást nyert, hogy az aktuális fájdalma mennyire a saját korábban megélt veszteségein és a felmenők kudarcain alapult. Amikor látta, hogy milyen kevés lehetősége volt arra, hogy másképp cselekedjen, hogy mennyire a felmenők programjait, mintáit követte már képes volt meggyászolni az esetet, és elengedni a fájdalmát. Ezzel az elengedéssel egy ütemben elkezdődött a biológiai különprogram regenerálódási szakasza, és néhány héttel később az ujjak zsibbadásos tüneteinek megjelenésével újraindult azok mozgása-mozgathatósága is.

Több, mint 10 éve, amikor a párommal a város kiszolgáltatottságából vidékre költöztünk, nagy lelkesedéssel vágtunk bele a különböző állatok tartásába, például nyulakat is tartottunk akkoriban.
Egyik reggel, a jószág etetésekor lettem figyelmes arra, hogy két nyulammal (Hófehérrel és Bíborkával 🙂 ) valami probléma van, lebénultak. Addigra már elegem volt az állatorvosok jótanácsaiból, akik a kecskére nézve is csak annyit tudtak tanácsolni, hogy "Menjen az állat a pörköltbe!", és igazán a kiszállási díjuk is többe került, mint szerencsétlen nyulak értéke, ezért úgy döntöttem, hogy magam veszem kezelésbe a problémát. Azt mondjuk túlzás lenne mondani, hogy "kezeltem" az állatokat, mert túl sok mindent nem tettem, nem tudtam tenni.

Hófehér a nyakától lefelé teljesen lebénult, ez annyit jelentett, hogy teljesen tónustalan volt a teste, mint egy rongy, mintha csak a prém maradt volna az állatból, Bíborkának egyik hátsó lába vált használhatatlanná. Mivel nem voltam jelen az éjszaka a nyúl-ólban, ezért azt nem tudom, hogy mi váltotta ezt ki belőlük, lehet, hogy bejutott egy ragadozó, és megrémítette a nyulakat, de az is lehet, hogy az én konfliktusomat vették át, (mert valamivel később nekem is lebénult a lábfejem, ami aztán regenerálódott).

Amit tettem csupán annyi volt, hogy hűvös helyen elkülönítettem őket a társaiktől, és etettem őket, aztán hagytam, hogy a regenerálódás végbemenjen. Valamiért azt gondoltam akkor, hogy Bíborka lábának gyógyulása nagyobb falat lesz, mint Hófehér teljes bénulása, de néhány hét múlva mindketten felépültek, visszatértek az izommozgató funkcióik.

Préda jellegéből adódóan egyébként a nyúlra egy jellemző biológiai különprogram a bénulás. Érzelmek közül abszolút hozzá társítható a félelem, a rémület. (Szinte minden biológiai adottsága a menekülést és a ragadozó mielőbbi észlelését szolgálja. A termékenysége mellett ez biztosítja leginkább az állat természetbeni túlélését.)