Soha nem voltam az, aki diagnózisokért szaladgál az orvoshoz, vagy túlságosan megijed az elváltozásoktól, azért régebben - még a Biologika előtti időkben, - amikor a bénulás került szóba, az mégis egyfajta komolyabb hangvételt követelt, mert olyan véglegesnek tűnt, (illetve sokak számára azzá is vált,) és mert járulékos tünetektől (gyulladástól, ödémásodástól, mikroorganizmusoktól) mentesen zajlik, ezért kívülről nemigen lehet találni fogást a kezelésére.
Persze, a biológiai természettörvények ismeretével tudható, hogy az elváltozások megoldása nem a tüneti kezelésben rejlik, számomra igazán a bénulás akkor vált "ugyanolyanná, mint a többi", amikor a környezetemben és magamon is, - és viszonylag sok konzultáció alkalmával - tapasztaltam a jelenséget, illetve annak regenerálódását.
Tartalom:
Hangszalagbénulás
Esettanulmány-ujjak bénulása
Bénulás háziállatoknál
Bénuláson egy testrész részleges vagy teljes működéskiesését értik. A neurológiában a bénulás az idegek működőképességének csökkenését jelenti, a vele járó érzés- és mozgáskiesésekkel.Amikor a Biologikában bénulásról beszélünk, akkor azokról az esetekről beszélünk, amikor ez nem baleset vagy mérgezés következtében történik, hanem biológiai konfliktus következménye. (Tehát nem ide tartozik, ha baleset/műtét következtében az idegszálak elvágásra kerülnek, vagy ha toxinok hatására történik a bénulás.)
A motorikus bénulás a kéregállomány motorikus kéregmezőjébe csapódó góc következménye,  ami egy "menekülési konfliktus" hatására beinduló értelmes biológiai különprogram.

Ez a biológiai válaszreakció akkor jön létre, ha a "ragadozó" elől való menekülésnek már nincs más módja, mint a hullareflex, mintegy utolsó megoldás arra, hogy a halál torkából, vagy egy végzetesnek érzékelt helyzetből megmeneküljünk. A ragadozó többnyire egy olyan valaki vagy valami, aki/ami sakkban tart, aki/ami hatalmat gyakorol felettünk, (vagy magunk fölé helyezzük), állatoknál a tápláléklánc csúcsán, vagy legalábbis hierarchikusan az érintett egyed felett helyezkedik el. Tehát az érintett az adott helyzetben prédának, áldozatnak érzi magát.

A mai "fejlett" világunkban a bénulást kiváltó "ragadozó" lehet
egy élethelyzet (amiből nem tudunk szabadulni),
egy orvosi prognózis, vagy diagnózis, (akár a bénulástól való félelem, diagnosztizált halál időpontjától való félelem, ráktól való félelem),
vagy kezelés (kötelező gyógykezeléstől, oltástól való félelem),
esetleg rettegettnek beállított mikroorganizmus vagy parazita (pl. kullancstól, vírustól való félelem) is.

A konfliktusok jellegüket tekintve két csoportra oszthatók:

      • Az egyik, amikor erőfölényben lévő zsarnok elnyomással, erőszakkal, ragadozóval történik szembesülés, és "halottnak tettetjük magunkat" amíg a veszélyhelyzet fennáll;
      • A másik, amikor saját v. mások (vélt) halálának elkerülése, vagy egy súlyos veszteség elkerülése végett valamely cselekvés/mozgás kivitelezését akadályozzuk meg az érintett izomszövet bénulásával.
A motorikus paralízis a funkcionálisan megoldást nyújtó harántcsíkolt izomszövet(ek)en következik be, ami lehet egy vagy több izom, a test egy oldalának izomszövete, vagy akár teljes bénulás is.
  • Például a "hangszalagbénulásnak" nevezett tünet esetén tulajdonképpen a gégeizom bénulása történik, ami azzal ment meg minket a "ragadozótól", hogy megakadályozza, hogy veszély esetén hangot adjunk ki magunkból, vagy olyan dolgokat mondjunk, aminek testi épségünk/életünk szempontjából komoly következményei lehetnek.
  • Az arcizmok bénulása azzal véd minket a minket sakkban tartó egyedektől, hogy megakadályozza, hogy kifejezzük ellenérzésünket, felháborodásunkat a nekünk nem tetsző diktatórikus intézkedésekkel, személyekkel szemben.
  • A láb vagy lábfej bénulása megakadályozza azt, hogy olyan helyre menjünk/lépjünk, ami számunkra életveszélyes lehet, vagy valakinek az életébe kerülhet.
Bénulásnál, - ha az nem társul önértékelési konfliktussal is az adott izommal kapcsolatban - a nem-mozgásból adódó természetes izomleépülésen túl - nem történik izomsorvadás, nincs fájdalom, egyszerűen csak a mozgató funkciók kerülnek blokkolásra.
A bénulás tünet már konfliktus aktív szakaszban megjelenik, a biológiai különprogram teljes ideje alatt fennáll és a konfliktus megoldás utáni szakasz végére szűnik meg teljesen. Epileptokrízisben az izomszövetek újraidegeződnek, ami rángatózással, izomrángással jár, valamint az agyi ödéma miatt a testi tünetek még fokozódhatnak is, de a program kifutásával a mozgató funkciók visszatérnek.
A program állatvilágban való működéséről zseniális videót osztott meg Eybl Björn, amin a folyamat szépen végigkövethető, és ami bemutatja, hogy hogyan menekül meg a jaguár karmaiból az impala a bénulás - a "hullareflex" - biológiai különprogramja segítségével:

 


Amikor elakad a hang - a hangszalagbénulás

A "hangszalagbénulásnak" nevezett tünet tulajdonképpen a gégeizom bénulása.

A gégeizom bénulása egy olyan biológiai konfliktusra adott válaszreakció, amikor egy minket uraló, erőfölényben lévő személy, vagy valamely "ragadozó" jelenléte miatt megakadályozzuk, hogy még a legkisebb hang se jöjjön ki a torkunkon, mert az az adott esetben életveszélyes lehet számunkra.

Lehet ez konkrétan egy ragadozó állat elől való menekülés esetén, - miután elbújtunk, ezzel a bénulással oldja meg a testünk, hogy a legnagyobb csendben maradjunk, hogy az állat biztosan ne találjon meg.
De ugyanezt a "ragadozó" szerepet tudják betölteni az életünkben a különböző rajtunk elhatalmasodó, a rajtunk valamilyen módon uralkodó személyek.
Ha szeretnénk elképzelni a jelenség érzelmi-energetikai hátterét, akkor csak bele kell gondolnunk, hogy mi lenne az, amit akkor élnénk meg, hogy ha valaki fegyvert szegezne ránk?

Ez persze egy extrém példa, de jól érzékelhető belőle, hogy milyen alárendeltséget élünk meg, hogy komoly rémület - akár életünk elvesztésétől való félelem - kapcsolódik hozzá, és a reakció egyfajta ledermedés érzéssel, lefagyással jár.

A hétköznapokban legtöbbször nem társulnak a folyamathoz ennyire erőteljes érzelmek és így a tünet sem ennyire szemléletes, és nem is tart túl sokáig. Tulajdonképpen legtöbb esetben észre sem vesszük, hogy a gégeizmon bénulás történik, egyszerűen csak nem jön ki hang a torkunkon, nem tudunk felelni egy kérdésre a minket sakkban tartó személy jelenlétében.

Ez történik például akkor is, ha egy tanárral, egy főnökkel, egy tekintélyszeméllyel szemben, vagy egy vizsgán leblokkolunk, és egészen addig nem is jut eszünkbe semmi, amíg az adott helyzet és személy hatósugarában vagyunk. Csak később, mikor eltávolodunk a "potenciális veszélyhelyzetből" tudunk újra gondolkozni, és ugrik be végre, hogy mit is kellett volna válaszolni, vagy hogy mi az a frappáns mondat, amivel mégis vissza lehetett volna vágni.

Ez egy teljesen automatikus válaszreakció arra az esetre, ha bizonyos személyek - ragadozók - környezetében úgy érezzük, hogy a szavainknak, a hangunknak fájdalmas következményei lehetnek, és többnyire olyan korábban elszenvedett esetek szolgálnak alapjául, amikor emiatt már pórul jártunk.
Például,
-ha gyerekként feleseltünk a szüleinkkel, és verést kaptunk érte,
-vagy, ha megkérdezték, "mit csináltál?", "mi történt az iskolában?", ha felelősségre vontak, és válaszunkat rendszerint veszekedés, verekedés, megaláztatás követte,
-vagy, ha a nárcisztikus szülők folyamatosan visszaéltek azzal, amit gyerekként gondoltunk, meséltünk, és mások előtt megaláztak, kinevettek,
-vagy, ha amit szóltunk soha nem tudott elég jó lenni.

Esettanulmány - ujjak bénulása

Egy fiatal hölgy, Bianka, bal kezének 2 ujjának bénulása miatt keresett meg. Bianka gyűrűs- és kisujja érzéketlenné váltak, és a tenyér felé görbültek, mivel az ujjak alatti izmok már nem voltak érintettek,  ezért azok valamilyen szinten együtt működtek a kéz többi ujjával, de önállóan nem tudta mozgatni, nem tudta az ujjakat kiegyenesíteni, megfeszíteni. Bianka arról számolt be, hogy az édesapjának az egyik kezén ugyanúgy megfigyelhető volt ez a jelenség, ugyanúgy a gyűrűs- és kisujjaknál.

Erre akár azt is mondhatnánk, hogy "örökölte a betegséget",  de sokkal inkább arról van szó, hogy azokat a viselkedés mintákat, programokat, amik felmenőinknél (biológiai szempontból) már "beváltak" egyszerűen átvesszük, hogy szükség esetén mi is hasznosítani tudjuk azokat, és ezért reagálunk hasonlóképp hasonló élethelyzetekre.

Bianka ujjai a bénulás korábban részletezett érzelmi hátterén kívül még arról is árulkodtak, hogy az eset, amihez kapcsolódik egy párkapcsolati témájú (gyűrűsujj-párkapcsolat, szövetség) és valamely titkot rejt (kisujj-titok).

Ugyanakkor az egyre inkább görbülő ujjak hasonlatossá váltak a ragadozó madarak karmaihoz, amint azok megragadják a zsákmányt. A kéz funkciója eleve a fogás, ez esetben olyan megragadással, ragaszkodással kapcsolatos történetet kerestünk, amihez valamilyen mód a dermesztő félelem társult, ahol súlyos veszteséget jelentene valakinek az elengedése.

Bianka innentől azonnal össze tudta kapcsolni a történetét az elváltozással. Amikor évekkel ezelőtt ujjaiban elkezdődött a zsibbadás, és megjelentek a bénulás és az érzéketlenség első jelei, akkor indult virágzásnak egy számára fontos párkapcsolata, és emlékezett rá, hogy még mondta is magának, hogy "Ha ez az ember engem elhagy, akkor abba én belehalok!" Később ugyan a kapcsolat véget ért, de a görcsös ragaszkodás nem múlt el az ujjakból, ugyanis Bianka annyira félt megélni a veszteséget, hogy azt inkább elnyomta, elrejtette, mintha nem is létezne.

Akkor történt változás, miután Bianka rálátást nyert, hogy az aktuális fájdalma mennyire a saját korábban megélt veszteségein és a felmenők kudarcain alapult. Amikor látta, hogy milyen kevés lehetősége volt arra, hogy másképp cselekedjen, hogy mennyire a felmenők programjait, mintáit követte már képes volt meggyászolni az esetet, és elengedni a fájdalmát. Ezzel az elengedéssel egy ütemben elkezdődött a biológiai különprogram regenerálódási szakasza, és néhány héttel később az ujjak zsibbadásos tüneteinek megjelenésével újraindult azok mozgása-mozgathatósága is.

Bénulás háziállatoknál - gondolatok a regenerálódásról:

Több, mint 10 éve, amikor a párommal a város kiszolgáltatottságából vidékre költöztünk, nagy lelkesedéssel vágtunk bele a különböző állatok tartásába, például nyulakat is tartottunk akkoriban.
Egyik reggel, a jószág etetésekor lettem figyelmes arra, hogy két nyulammal (Hófehérrel és Bíborkával 🙂 ) valami probléma van, lebénultak. Addigra már elegem volt az állatorvosok jótanácsaiból, akik a kecskére nézve is csak annyit tudtak tanácsolni, hogy "Menjen az állat a pörköltbe!", és igazán a kiszállási díjuk is többe került, mint szerencsétlen nyulak értéke, ezért úgy döntöttem, hogy magam veszem kezelésbe a problémát. Azt mondjuk túlzás lenne mondani, hogy "kezeltem" az állatokat, mert túl sok mindent nem tettem, nem tudtam tenni.

Hófehér a nyakától lefelé teljesen lebénult, ez annyit jelentett, hogy teljesen tónustalan volt a teste, mint egy rongy, mintha csak a prém maradt volna az állatból, Bíborkának egyik hátsó lába vált használhatatlanná. Mivel nem voltam jelen az éjszaka a nyúl-ólban, ezért azt nem tudom, hogy mi váltotta ezt ki belőlük, lehet, hogy bejutott egy ragadozó, és megrémítette a nyulakat, de az is lehet, hogy az én konfliktusomat vették át, (mert valamivel később nekem is lebénult a lábfejem, ami aztán regenerálódott).

Amit tettem csupán annyi volt, hogy hűvös helyen elkülönítettem őket a társaiktől, és etettem őket, aztán hagytam, hogy a regenerálódás végbemenjen. Valamiért azt gondoltam akkor, hogy Bíborka lábának gyógyulása nagyobb falat lesz, mint Hófehér teljes bénulása, de néhány hét múlva mindketten felépültek, visszatértek az izommozgató funkcióik.

Préda jellegéből adódóan egyébként a nyúlra egy jellemző biológiai különprogram a bénulás. Érzelmek közül abszolút hozzá társítható a félelem, a rémület. (Szinte minden biológiai adottsága a menekülést és a ragadozó mielőbbi észlelését szolgálja. A termékenysége mellett ez biztosítja leginkább az állat természetbeni túlélését.)
Mégis, ezzel ellentmondásban a jelen téma apropója ragadozók - kutyák - bénulásának híre volt. És mivel a kutya nem préda, nem kellene, hogy jellemző legyen az állatra a bénulás. Ennek ellenére megtörténhet, ha valamely nála erősebb egyed, pl. akár az ember által kerül kiszolgáltatott helyzetbe, vagy ha a gazda konfliktusát veszi át. Ha megtaláljuk a kiváltó konfliktust és az megoldásra kerül, nem feltétlenül szükséges különféle műtéteknek, vagy altatásnak kitenni az ebet, mert önállóan is regenerálódni tud!

 

Ezen írás nem törekszik teljességre, a témakör csak egy részét érintettem, és a bennünk zajló biológiai folyamatok és a konfliktus jellegének megértésére szolgál. Minden ember élete-életvonala egyedi, ezért a pontos kiváltó okokat személyre szabottan, a megélt események függvényében érdemes vizsgálni. Az, hogy ki hogyan birkózik meg a konfliktusaival egyénenként változó, más területeket másként kezelünk, attól függően, hogy mennyi negatív tapasztalatunk, kudarc élményünk gyűlt ott össze. Egy konfliktus feltárása nem helyettesíti az orvosi ellátást.

Kapcsolódó írások:
Ebcsont beforr - azaz, miért gyógyulnak gyorsabban az állatok?
A gyermekbénulás biologikus megértése

Hogy ne maradj le semmilyen aktuális információról, iratkozz fel a hírlevelemre!

Tudj meg többet:

Ha szeretnél közreműködni abban, hogy milyen témában jelenjenek meg cikkek vagy egyéb tartalmak,
azt alább a hozzászólásoknál megteheted. Nagyra értékelem a visszajelzésed!
Ha támogatnád a munkám, sokat tudsz segíteni a cikkek megosztásával,
hogy az információ eljusson a megfelelő helyre, a megfelelő emberekhez.
Ha adományoznál a biologikus gondolkodás elterjedése érdekében, azt ITT tudod megtenni.
Köszönöm megtisztelő figyelmed!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám! Ha bármi kérdésed van, elérsz az alábbi helyeken:

Fontos linkek

Adatkezelési tájékoztatóCikkekTanfolyamokKonzultációKapcsolatRólam
© Copyright 2017-2022 - Elek Noémi - Minden jog fenntartva.
envelope-ophonefacebookyoutube-playpaper-plane