A bolhák jelenlétének hátterében

Az állatok vagy állati szimbólumok mindig ott jelennek meg, ahol a hozzájuk kapcsolódó energetikai minőség jelen van.

A bolhákat egy az emberben/állatban megjelenő igény, illetve energetikai minőség "teremti" annak környezetébe.
A hozzájuk kapcsolódó történetek utólag már-már viccesek is lehetnének, ha a kiirtásuk érdekében vívott háború nem lenne olyannyira idegőrlő, hogy egy idő után akár a házat is rájuk gyújtanánk csak hogy szabadulhassunk tőlük...

De tulajdonképpen pont ez az energia az, ami életünkbe hívja ezeket az ugráló rovarokat, egy idegőrlő-idegesítő-zavaró dolog vagy egyed, amitől/akitől szabadulni próbálunk, amit/akit távol tartanánk magunktól, vagy elűznénk, anélkül, hogy láthatóan/látványosan harcot indítanánk ellene.

Ez az elhatárolódási konfliktus az ember/állat bőrének laphámrétegének elvékonyodását, sorvadását, lyukacsosodását eredményezi, ami kedvező körülményeket teremt a bolhákkal való együttéléshez, ahhoz, hogy azok táplálkozni tudjanak.

Az érintett egyed körül ugrándozó bolhák egy pufferréteget alakítanak ki, amivel megnövelik a birtokolt terület nagyságát, tágítják az érintett határait, hogy a többi egyedet kiszorítsa, hogy távol tartsa a létfontosságú forrásoktól. Ahogy az atommag körül keringő elektronok, egy elektronfelhőt képeznek, hasonló módon alakítanak ki egy "bolhafelhőt" a körülöttünk, vagy az állatok körül az ugráló bolhák.

Esettörténet - kutya konfliktusa:

Emese egy vizsla, aki akkor került az életembe, amikor már elég tapasztalatom volt a különböző állatorvosi kezelések hatékonyságáról, akire soha nem kényszerítettem semmiféle vegyszert, így pl. bolhanyakörvet sem. Inkább mondanám, hogy a természet organikus ölén élünk, mintsem rendezett városi környezetben, és a kutyám megannyiszor szelte keresztbe-kasul a környező erdőket-mezőket, mégsem volt soha a bolhákkal problémája. Egészen addig, amíg két új családtag, két macska nem került a házhoz. (Amik egyébként teljesen tiszta, bolhamentes állapotban voltak.)

Emese pontosan tudja, hogy ő az első a családban, és ezt a pozícióját nem is (volt) hajlandó feladni. És ezt úgy tette mindenki számára egyértelművé, hogy egyrészt olyan mértékben túljátszotta a szerepét, annyira nyomult a hízelgésével, hogy az már megterhelővé vált, másrészt pedig a cirmosokkal szembeni ellenállásként, megindult Emesén egy bolhainvázió.
Egy ideig próbálkoztam a helyzetet napi fürdetéssel, és némileg obszesszív rovarirtással orvosolni, de az a rovarirtó szer, ami más esetekben azonnal pusztít minden létező, nyüzsgő rovart, most gyakorlatilag semmit nem jelentett, abszolút hatástalan volt.
Amikor már eléggé zavart az, hogy mennyi időt töltök nap mint nap feleslegesen a bolhákkal való csatározással, akkor beszéltem Emese fejével, hogy "örülnék, ha abbahagyná ezt a cirkuszt, és hogy ha akar, hát legyen bolhás, de akkor az én ölelésemtől is megfosztja magát", - és ezzel otthagytam a helyzetet.

Emese egy idő után rájött, hogy attól még, hogy cicák is vannak a háznál, ő ugyanúgy kedvenc maradt, és megnyugodott, amivel aztán hamar gyérült a bolháinak száma, majd teljesen eltűntek róla is és a környezetéből is.
Mindeközben a macskákat alig-alig érintette az egész történet, pedig mivel árva cicák voltak, sokkal inkább keresték a másik (egymás, és a kutya) társaságát, és ha a hagyományosan elfogadott terjedés-, fertőzés elméletei igazak lennének, akkor ugyanúgy "részesülniük kellett volna a jóból".
De mivel nem szenvedtek el elhatárolódási konfliktust, nem akartak senkit távol tartani maguktól, ezért "a bolhákra sem tartottak igényt".

Esettörténet - Bernadett konfliktusa:

Egy nagyon kedves hölgy ismerősömnél, Bernadettnél, szintén akkor jelentek meg a bolhák, amikor új családtag érkezett az otthonukba, Berni életének párja személyében. Berni mindig odafigyelt arra, hogy otthona takaros legyen, annak ellenére, hogy gyermekével és két háziállattal osztotta meg az házat, az mindig makulátlan és rendezett volt. Egészen addig, amíg ez az új "betolakodó", a párja, össze nem kuszálta a dolgokat, és jelenlétével a megszokott tisztaság békéje felbomlásnak nem indult.
Ugyan a bolhák a kutyán és a macskán jelentek meg először, de mivel ők szerették az új családtagot, és folyamatosan keresték a társaságát, tudni lehetett, hogy gazdájuk konfliktusát, ellenállását vették át. Persze, nyilván Berni is szerette a párját, de ugyanakkor zavarta, hogy nem a szokásos rendben zajlanak a dolgok, hogy elöl maradnak az ételek a konyhában, hogy nem ott találja az eszközeit, ahova tette, hogy nem az eddigi tisztaság várja haza érkezésekor... de később sokkal jobban zavarta őt a bolhák fenyegető jelenléte majd mindenhol a házban.

Ha valaki találkozott már bolhákkal beltérben, és eléggé zavartatta magát a jelenlétük miatt, az pontosan tudja, hogy mekkora az a háború, amit az eltávolításuk érdekében az ember vívni képes, - teljesen mindegy, hogy ha mindennap mos, fertőtlenít, vagy permetezi a rovarirtót, azok a parányi ellenségek valahogy újra és újra megjelennek. Olyan idegőrlő tud lenni ezeknek az ugráló állatoknak a láthatatlan jelenléte, hogy néha felmerülhet, hogy egyszerűbb lenne, (mint korábban írtam,) rájuk gyújtani az egész házat, mint szélmalomharcot vívni velük.

Ez azért van így, mert a kezdeti elhatárolódási konfliktus után, a bolhák megjelenésére is ugyanazzal az elhatárolódással reagálunk, és ezzel a folyamatos konfliktus aktivitással folyamatosan fenntartjuk a bosszantó jelenlétüket.

A probléma megoldását itt is az jelenti, ha valamilyen módon meg tudunk szabadulni az állandó fenyegetettség érzéstől, az ellenérzéseinktől, - ami a láthatatlan ellenségeink, és a hozzájuk kapcsolódó hiedelmeink miatt sokszor nem is annyira egyszerű, - de sokat tud segíteni a konfliktus feltárása és megértése az adott helyzetben.
Bernadett is akkor tudott fokozatosan megszabadulni tőlük, mikor elkezdte elfogadni párjának "rendbontó" jelenlétét, és képes volt megnyugodni a rovarok okozta fenyegetést illetően is.

Több kapcsolódó esettel találkoztam, és mindnél megfigyelhető volt, hogy a bolhák zömében azt az egyedet árasztották el, aki a konfliktust elszenvedte, a mellette élőket, - ha azok nem szenvedték el a konfliktust, és nem is vették azt át, - egyáltalán nem, vagy alig érintette a történet.

A természetben, az életterünkben a különböző állatok (élőlények) megjelenése nem véletlenszerű. Az állatok is, mint ahogy a mikroorganizmusok is, mindig ott tudnak elszaporodni, ahol tudatosan vagy nem tudatosan, kedvező életfeltételeket biztosítunk számukra, megfelelő élettér, környezet alakul ki nekik.
Míg az elhatárolódási konfliktus miatt kialakuló lyukacsos laphám megfelelő környezet a bolhák számára, annak a regenerálódása után az már nem alkalmas a rugólábú rovarnak a további együttélésre.

Ezen írás nem törekszik teljességre, a témakör csak egy részét érintettem, és a bennünk zajló biológiai folyamatok és a konfliktus jellegének megértésére szolgál. Minden ember élete-életvonala egyedi, ezért a pontos kiváltó okokat személyre szabottan, a megélt események függvényében érdemes vizsgálni. Az, hogy ki hogyan birkózik meg a konfliktusaival egyénenként változó, más területeket másként kezelünk, attól függően, hogy mennyi negatív tapasztalatunk, kudarc élményünk gyűlt ott össze. Egy konfliktus feltárása nem helyettesíti az orvosi ellátást.

Kapcsolódó írás: Ebcsont beforr - azaz, miért gyógyulnak gyorsabban az állatok?

Hogy ne maradj le semmilyen aktuális információról, iratkozz fel a hírlevelemre!

Tudj meg többet:

• tanfolyamok
• konzultáció
• további cikkek...

Ha szeretnél közreműködni abban, hogy milyen témában jelenjenek meg cikkek vagy egyéb tartalmak,
azt alább a hozzászólásoknál megteheted. Nagyra értékelem a visszajelzésed!
Ha támogatnád a munkám, sokat tudsz segíteni a cikkek megosztásával,
hogy az információ eljusson a megfelelő helyre, a megfelelő emberekhez.
Ha adományoznál a biologikus gondolkodás elterjedése érdekében, azt ITT tudod megtenni.
Köszönöm megtisztelő figyelmed!