Cikkek, esettanulmányok a biologikáról

Nem szeretünk tudomást venni róla, hiszen ha mást nem, legalább magunkat szívesen áltatjuk afelől, hogy saját magunk hozzuk meg a döntéseinket, és urai vagyunk az eseményeknek, de a valóság az, hogy a jelen kor emberét olyan szinten behálózzák a különböző programok, hogy nem győz azokra reagálni, nemhogy ezen kívül tényleges döntéseket hozzon...

Akkor félünk megnyilvánulni, ha ebből korábban már baj, fájdalom származott. Ha a múltban valamely képességünk használata vagy ténylegesen egy nagyon durva romboláshoz, esetleg halálesethez vezetett,
vagy azt az érzetet ültették el bennünk, hogy a környezetünkben kialakult veszteségeket a mi létünk vagy cselekedeteink okozták.

Ahogy ma erre többnyire gondolunk az a dualitás nézőpontjából történik, ahol ez a kifejezés a "pozitív gondolkodás ruháját ölti", ami itt azt jelenti, hogy "minden jó, minden csodálatos", tehát kizárok a látószögemből mindent, ami számomra nem kellemes, amitől félnem kell. Az "ún. pozitív gondolkodás" ugyanúgy az aktuális helyzettel kapcsolatos ellenállás, mint ahogy az "ún. negatív gondolkodás", csak az a különbség, hogy a spektrum másik részével nem akarunk szembesülni.

Hiába vagyunk un."tudatos teremtők", ha nem veszünk tudomást a minket irányító evolúciós programokról, egy aprócska környezet által kiváltott félelem máris észrevétlenül a szándékainkkal ellentétes irányba vezet minket.
Szeretném, ha értenénk, hogy milyen egyszerűen "bedarálhat az élet", hogy mennyire könnyű folyamatosan ismétlődő programok csapdájába kerülni, és mennyire egyszerű letérni egy vágyott útról, "csak" azért, mert egy valaha belénk integrált program szerint az a helyes megoldás. Persze itt a "csak", csupán akkor nyeri el jelentéktelen mivoltát, amikor kiszabadultunk félelmeink börtönéből, egészen addig ez az erő hatalmasnak tűnik.

Eleinte megkönnyebbülést jelenthet a szenvedést okozó dolgoknak az életünkből való kizárása, és van úgy, hogy nincs is más választásunk az adott helyzetben, (és gyakorlatilag automatikusan történik), hogy tovább tudjunk létezni De jó, ha tudjuk, hogy ilyen esetben a mosoly az arcunkon legalább annyira csak látszat, mint az eper ízű üdítő eper tartalma.

Minden, amit szeretnénk (és még nincs meg) a komfortzónán kívül van.
Azt amit szeretnénk, és a mostani élethelyzetünket leginkább egy nagyobb mennyiségű "kellemetlen-kényelmetlen" érzelemtömeg választja el egymástól. Ugyanis (legtöbb esetben) nem a fizikai kivitelezés képtelensége akadályoz minket, hanem a bennünk lévő, vágyaink tárgyával kapcsolatos félelmek-fájdalmak, amikkel nincs bátorságunk szembe nézni.

Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám! Ha bármi kérdésed van, elérsz az alábbi helyeken:

Fontos linkek

Adatkezelési tájékoztatóCikkekTanfolyamokKonzultációKapcsolatRólam
© Copyright 2017-2021 - Elek Noémi - Minden jog fenntartva.
envelope-ophonefacebookyoutube-playinstagram