Cikkek, esettanulmányok a biologikáról

Minden olyan határidőhöz, ami számunkra fontos, tartozik egy "HA", azaz egy feltétel, amit ha teljesítünk, akkor az vagy valamit hozzáad az életünkhöz, vagy legalább nem okoz veszteséget.
Az egyik oldalon a határidők ösztönöznek arra, hogy foglalkozzunk az adott problémával, a másik oldalon viszont, ha már a teljesítéshez szükséges idő a képességeink határát súrolja, vagy a cél teljesíthetetlennek tűnik, akkor a programalapú automatikus működésünket helyezik előtérbe, és hosszú távon "mókuskerékbe zárnak".

Az emberek általában nem akarják elfogadni, hogy a változáshoz összeomlásokat kell megélnünk, talán túl nagynak tartják az árat, amit a fejlődésért cserébe "fizetniük" kellene..., de az az igazság, hogy ez elkerülhetetlen, ahhoz, hogy az a változás ne csak egy napig tartson.

Az orvoslás azon a hiedelemrendszeren alapul, hogy a bennünk lévő elváltozásoknak külső okai, felelősei vannak, amik valamilyen módon a szervezetünkbe jutva, eszeveszett randalírozásba kezdenek.
Hogy a szervezetünk elromolhat, hogy nem képes az öngyógyulásra, hanem egy-egy "hiba" esetén, - mint egy szerelőnek, - be kell avatkoznunk a megoldás érdekében.
Teljesen mindegy, hogy az akadémikus orvoslás kezeléseiről, vagy valamely alternatív gyógymódról beszélünk, mind azért született, hogy ezt a hiedelmet kiszolgálja, hogy segítsen a képzelt ellenségeinket legyőzni valahogy. Ha nem gyógyszerrel, akkor gyógynövénnyel, vagy gyógykezelésekkel, vagy ráolvasással, de minden gyógymód ennek a dualisztikus, ellenségközpontú rendszernek a "háborús stratégiája".

Napjaink túlnyomóan nárcisztikus fogyasztói társadalma már nem az egyensúlyról szól, hanem arról, hogy hogyan tudunk bármit, az utolsó szemetet is, és azt is sokszor eladni, és hasznot teremteni belőle, figyelmen kívül hagyva azt, hogy szükség van-e rá, és hogy később ennek milyen következményei lesznek?
Miért lenne ez másképp az egészség területén?

A következő egy igaz történet.
Több, mint 10 évvel ezelőtt hallottam személyesen Jim interpretálásában, és gyönyörűen mutatja, hogy mennyire nem az adott körülmények határozzák meg azt, hogy hogyan érezzük magunkat, hanem az, hogy az adott helyzetben saját magunkkal kapcsolatban hogyan érzünk, hogyan vélekedünk, hogy magunk felett miképp ítélkezünk...

Nem szeretünk tudomást venni róla, hiszen ha mást nem, legalább magunkat szívesen áltatjuk afelől, hogy saját magunk hozzuk meg a döntéseinket, és urai vagyunk az eseményeknek, de a valóság az, hogy a jelen kor emberét olyan szinten behálózzák a különböző programok, hogy nem győz azokra reagálni, nemhogy ezen kívül tényleges döntéseket hozzon...

Akkor félünk megnyilvánulni, ha ebből korábban már baj, fájdalom származott. Ha a múltban valamely képességünk használata vagy ténylegesen egy nagyon durva romboláshoz, esetleg halálesethez vezetett,
vagy azt az érzetet ültették el bennünk, hogy a környezetünkben kialakult veszteségeket a mi létünk vagy cselekedeteink okozták.

Ahogy ma erre többnyire gondolunk az a dualitás nézőpontjából történik, ahol ez a kifejezés a "pozitív gondolkodás ruháját ölti", ami itt azt jelenti, hogy "minden jó, minden csodálatos", tehát kizárok a látószögemből mindent, ami számomra nem kellemes, amitől félnem kell. Az "ún. pozitív gondolkodás" ugyanúgy az aktuális helyzettel kapcsolatos ellenállás, mint ahogy az "ún. negatív gondolkodás", csak az a különbség, hogy a spektrum másik részével nem akarunk szembesülni.

Hiába vagyunk un."tudatos teremtők", ha nem veszünk tudomást a minket irányító evolúciós programokról, egy aprócska környezet által kiváltott félelem máris észrevétlenül a szándékainkkal ellentétes irányba vezet minket.
Szeretném, ha értenénk, hogy milyen egyszerűen "bedarálhat az élet", hogy mennyire könnyű folyamatosan ismétlődő programok csapdájába kerülni, és mennyire egyszerű letérni egy vágyott útról, "csak" azért, mert egy valaha belénk integrált program szerint az a helyes megoldás. Persze itt a "csak", csupán akkor nyeri el jelentéktelen mivoltát, amikor kiszabadultunk félelmeink börtönéből, egészen addig ez az erő hatalmasnak tűnik.

Eleinte megkönnyebbülést jelenthet a szenvedést okozó dolgoknak az életünkből való kizárása, és van úgy, hogy nincs is más választásunk az adott helyzetben, (és gyakorlatilag automatikusan történik), hogy tovább tudjunk létezni De jó, ha tudjuk, hogy ilyen esetben a mosoly az arcunkon legalább annyira csak látszat, mint az eper ízű üdítő eper tartalma.

Minden, amit szeretnénk (és még nincs meg) a komfortzónán kívül van.
Azt amit szeretnénk, és a mostani élethelyzetünket leginkább egy nagyobb mennyiségű "kellemetlen-kényelmetlen" érzelemtömeg választja el egymástól. Ugyanis (legtöbb esetben) nem a fizikai kivitelezés képtelensége akadályoz minket, hanem a bennünk lévő, vágyaink tárgyával kapcsolatos félelmek-fájdalmak, amikkel nincs bátorságunk szembe nézni.

Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám! Ha bármi kérdésed van, elérsz az alábbi helyeken:

Fontos linkek

Adatkezelési tájékoztatóCikkekTanfolyamokKonzultációKapcsolatRólam
© Copyright 2017-2022 - Elek Noémi - Minden jog fenntartva.
envelope-ophonefacebookyoutube-playpaper-plane