A porallergia biologikus háttere - esettörténet

Egy kedves barátom fia 10 éves korától kezdve a porallergia kellemetlen tüneteitől szenvedett, és mivel annak idején elfogadták a diagnózist, (mint ahogy általában szoktuk,) és megszokták a tüneteket, még évekkel a Biologika megismerése után sem merült fel bennük, hogy megkérdőjelezzék az orvos által a gyermekre rótt bélyeget, és felfedjék, hogy mi is rejlik ténylegesen a háttérben?

Míg nem az Apuka egyszer csak megelégelte, hogy az ifjú a fesztiválozásokról rendszeresen bedurrant szemekkel, taknyolva, prüszkölve érkezik haza, és leült, hogy beszéljen a fejével.

Mikor ez megtörtént a fiú már 17 éves volt - rohan az idő, - és ő is tisztában volt a biológiai természettörvényekkel és testünk működésének folyamatával, tehát nem mutatott ellenállást a dologgal kapcsolatban, először mégsem jutottak eredményre, nem találták a porallergia tüneteinek kiváltó okát.

Ha a porallergiáról beszélünk, a leginkább érintett szövetünk - mint ahogy a pollen allergiák esetén is, - az orrüregekben lévő nyálkahártya. Az orr nyálkahártya egyik legfontosabb feladata, hogy a belélegzett "szennyeződéseket", azaz a levegő por- és baktérium stb. tartalmának nagy részét kiszűrje. Ezt a tevékenységet az orrbemenetben található szőrszálak, valamint az orrüregi nyálkahártya csillószőrös hámja végzi. A megszűrt, eltávolítandó anyagokat a hám csillói az orrgaratba sodorják, ahonnan vagy a szájon át köpet formájában távoznak, vagy a gyomorba és a bélcsatornába kerülve, vagy reflexes tüsszentéssel és nyákelválasztással ugyanarra távoznak amerről jöttek.
Az orrnyálkahártya funkciója miatt az természetes, ha nagyobb mennyiségű szállópor jelenléte esetén tüsszentünk, vagy fokozottabb nyákelválasztás indul, de az allergiánál tapasztalt jelentősen felerősödött tünetetek csak akkor jelennek meg, ha úgy érezzük, hogy a betolakodó kifejezetten ellenséges, vagy irritáló.

De mitől érezzük a port kifejezetten ellenségesnek?

Erre nem feltétlen egyszerű a válasz, hiszen a por mindenhol ott van, többnyire nem élünk steril környezetben, ezért agyunk szinte bármelyik orrnyálkahártyához kapcsolódó elválasztási/elhatárolódási konfliktushoz társíthatja mint "veszélyes környezet".

De az egészen biztos, hogy ha meggyőznek róla, hogy a por veszélyes, akkor vélt vagy valós jelenlétében erőteljesen fogunk reagálni rá.

Na de ki mondana ilyet, hogy a por veszélyes? Mitől lenne az? És egyáltalán ki hinné ezt el?

Nos... a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve...

Folytatva a történetet, a főhősünknek rövid gondolkodás után bevillant a félelmének a tárgya, egy ezerszeresére nagyított poratka képében. Az akkoriban veszélyes szörnynek beállított ízeltlábút 10 éves korában biológiaórán a tanár néni vetítette ki az osztálynak, hozzátéve, hogy egy grammnyi porban akár több ezer példány is nyüzsöghet...

Azért valljuk be, egy felnagyított poratka nem épp egy olyan bolyhos plüssállatka-féle, amit szívesen magunkhoz ölelgetnénk, sokkal inkább gondolunk rá úgy, mint valami ragadozóra, ami egy horrorfilmből lépett elő. Főleg gyerekként, amikor amúgy is sokkal nagyobbnak tűnik minden, mint a valóságban, - tehát nem csoda, ha valaki megijed tőle.

Mindenesetre ezzel az ifjú megtanulta, hogy folyamatosan takarítani kell a szobájában, hogy nehogy elárasszák a gonosz szörnyek, cserébe innentől évekig szenvednie kellett a porallergia kellemetlen tüneteitől...

De végül azzal, hogy felülvizsgálta a programot és a történetet, azzal a tüneteket is szerencsésen hátra hagyta, és nem jelentkeztek többé.

 

A tanárnő rémisztgetős esete persze nem egyedi, ha belegondolunk folyamatosan minden irányból félelmetes ellenségek képével, információjával bombáznak minket a szélrózsa minden irányából, hol tudatosan, hol tudattalanul jó szándékkal, hogy megóvjanak minket a bajtól.
Hol hatalmasra nagyított vírus-szörnyetegek, hol veszélyes ragadozónak kikiáltott kullancsok vagy szúnyogok stb. képében.
Persze, ha nem lenne ennyi gonosz ellenségnek kikiáltott lény, nem kellene folyamatosan védekezni ellenük, és nem virágozhatna ilyen mértékben a kereskedelem, (a gyógyszeripar)...

 

Ezen írás nem törekszik teljességre, a témakör csak egy részét érintettem, és a bennünk zajló biológiai folyamatok és a konfliktus jellegének megértésére szolgál. Minden ember élete-életvonala egyedi, ezért a pontos kiváltó okokat személyre szabottan, a megélt események függvényében érdemes vizsgálni. Az, hogy ki hogyan birkózik meg a konfliktusaival egyénenként változó, más területeket másként kezelünk, attól függően, hogy mennyi negatív tapasztalatunk, kudarc élményünk gyűlt ott össze. Egy konfliktus feltárása nem helyettesíti az orvosi ellátást.

Kapcsolódó cikkek:
Orr-monológ - azaz a légutak elváltozásának hátterében
A parlagfű allergia biologikus háttere
HOLLY-WOODOO MESÉK - azaz, honnan erednek a betegségekkel kapcsolatos hiedelmeink?

Hogy ne maradj le semmilyen aktuális információról, iratkozz fel a hírlevelemre!

Tudj meg többet:

Ha szeretnél közreműködni abban, hogy milyen témában jelenjenek meg cikkek vagy egyéb tartalmak,
azt alább a hozzászólásoknál megteheted. Nagyra értékelem a visszajelzésed!
Ha támogatnád a munkám, sokat tudsz segíteni a cikkek megosztásával,
hogy az információ eljusson a megfelelő helyre, a megfelelő emberekhez.
Ha adományoznál a biologikus gondolkodás elterjedése érdekében, azt ITT tudod megtenni.
Köszönöm megtisztelő figyelmed!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám! Ha bármi kérdésed van, elérsz az alábbi helyeken:

Fontos linkek

Adatkezelési tájékoztatóCikkekTanfolyamokKonzultációKapcsolatRólam
© Copyright 2017-2024 - Elek Noémi - Minden jog fenntartva.
envelope-ophonefacebookyoutube-playpaper-plane