Alapvetően a kereskedelemben ideális, ha a kínálat megegyezik a kereslettel, tehát pl. mivel folyamatosan szükségünk van táplálékra, és nem feltétlen van módunk saját magunk ezt előállítani, ezért a szupermarketben meg tudjuk venni a kenyeret, a húst, a zöldséget, mivel tetőt szeretnénk a fejünk fölé, a kereskedőnél találunk építőanyagot, mivel hosszabb távon szeretnénk közlekedni, pl. autóra van szükségünk...
Napjaink túlnyomóan nárcisztikus fogyasztói társadalma viszont nem erről az egyensúlyról szól, hanem a ködösítésről, a féligazságokról, az uszításról, a félelemkeltésről, arról, hogy hogyan tudunk bármit, az utolsó szemetet is, és azt is sokszor eladni, és hasznot teremteni belőle, figyelmen kívül hagyva azt, hogy szükség van-e rá, és hogy később ennek milyen következményei lesznek?
Miért lenne ez másképp az egészség területén?
- Könnyű valamit eladni, ha van rá kereslet.
De mi van, ha nincs? Mi van, ha látszólag senkinek nem hiányzik egy termék?
- Ha nincs kereslet, akkor megteremtik hozzá.
Ahhoz, hogy az embereknek szükségük legyen egy teljesen felesleges termékre, teremteni kell egy háttértörténetet hozzá, ami a terméket szükségletté varázsolja.
Ez az egyik oldalon az, amikor létrehozzák, a társadalmi elitet, normát, divatot, egy követendő példát, trendet, amibe bele kell tartoznunk, ahhoz, hogy az adott időszakban értékesnek érezhessük magunkat.
Ez az, ami azt sugallja, hogy senkik nem vagyunk - de egészen biztosan nem "normálisak", - addig, amíg ezeket a normákat nem tesszük magunkévá.
Olyannyira erős ez az irányvonal, hogy ha szeretnénk sem feltétlenül tudunk kimaradni belőle, mert a csordaszellemnek köszönhetően, ha szemben úszunk az árral, vagy nem kap az ember megfelelő figyelmet ahhoz, hogy fennmaradhasson, vagy egyszerűen kiközösítik.
Napjainkban a karcsú, sportos, és/vagy a plasztikázott formák jelentik a trendit, - csak napjainkban, hiszen különböző korokban más és más jelentette az ideális testalkatot.
Ennek a jelenkori irányvonalnak etalonként működő mivolta egy vákuumot képez az összes ezt kiszolgáló iparágnak és szolgáltatásnak, - a gyógyszeripartól kezdve a plasztikai sebészetig, az ezerféle mozgásformán és "táplálkozástudományon" keresztül a különböző varázstechnikákig. Mindegyik ugyanis abban próbál "segíteni", hogy elérjük az aktuális "tökéletesnek és egészségesnek" mondott állapotot, de legalábbis azt próbálja elhitetni velünk, hogy ha megvesszük a terméket, vagy szolgáltatást, akkor közelebb kerülünk hozzá. Ha mégsem így lenne, - és mivel többnyire nem fogják ezek az instant megoldások átírni az evolúciós programjainkat, ezért nagyrészt nem kapunk tőlük igazi megoldást, - akkor elhitetik velünk, hogy valószínűleg rosszul csináltunk valamit, vagy rosszul működünk, vagy egyszerűen beletörődünk abba, hogy ez sem hozott megoldást.
A háttértörténetek másik oldala a nem létező ellenségeinket teremti meg, akik, amik kárt, veszteséget okozhatnak nekünk, amitől félnünk kell, amiket el akarunk kerülni, amit meg akarunk előzni.
Az egészség területén például ilyen a rák-mítosz, a fertőzéselmélet is... és sok más félelemkeltő hiedelem.
Itt nem arról van szó, hogy egy-egy elváltozás kitalált dolog, a különböző elváltozások természetes velejárói az életünknek, - a különböző környezeti változások, és a bennünk kialakuló igényekre létrejövő válaszreakcióink, - mint ahogy a regenerálódás is előre programozott biokémiai folyamat.
Amik kitaláltak, azok a hozzájuk kapcsolódó hiedelmek, hogy "a rák halálos", hogy "a vírus által megfertőződhetünk", hogy "a cukorbetegség vakságot okozhat", "a kullancs Lyme-kórt terjeszt"... stb.
Ez a terület azért sokkal súlyosabb, mint az előző, mert a kapcsolódó félelmeink folyamatosan következmény konfliktusokat és ezzel együtt következmény elváltozásokat hoznak létre, és így ezek az állítások önbeteljesítő jóslattá válnak.
Például úgy, hogy a filmekben folyamatosan belehalnak a "rákba", vagy úgy, hogy folyamatosan vizsgálják és kutatják a rákot, mégsincs "ellenszere", ugyanakkor nap, mint nap újabb gyógymód és felfedezés jelenik meg a témában, amiről aztán persze harmadnap kiderül, hogy mégsem igaz...
Mégis mekkora veszélyről és problémáról lehet szó, ha évtizedek óta neves tudósok nem voltak képesek rá megoldást találni? Belegondoltunk már, hogy mekkora félelmet társítunk a fejünkben hozzá emiatt? Belegondoltunk már, hogy milyen hatalmas károkat okozhat emiatt egy diagnózis konfliktus? Hogy mennyire lebénulunk egy rákos diagnózis hatására, ha az a kép él bennünk, hogy a világ "legokosabb", kifejezetten ezen a területen (túl)képzett emberei sem tudnak ellene tenni?
Ami azt illeti, sokkal óvatosabbnak kellene lennünk az olyan kijelentésekkel, hogy "nincs megoldás" - bármilyen témáról is legyen szó. Ugyanis leginkább akkor "nem találunk megoldást" a helyzetekre, ha nem akarunk, ha a megoldásból túl sok veszteségünk származna, ha a megoldás megrövidítené a bevételi forrásunkat, és/vagy az egónkat, ha pozíció vesztéssel járna.
- Bejelentik, hogy találtak egy újfajta betegséget (rákot, vírust), ami rendkívül veszélyes, ami halálos, ami nagyon-nagyon gyorsan terjed, és ha nem találnak valami ellenszert, egészen biztos, hogy "kihal az egész emberiség". "Szerencsénkre", kifejlesztenek egy "gyógymódot", (kezelést, oltást), ami még akkor hatékony lehet, - persze senki nem ad rá garanciát, - de még akkor megelőzhető talán a legrosszabb eset, ha időben megtalálják a "gonoszt".
- Mivel félünk tőle, folyamatosan szűrővizsgálatokra járunk (rákszűrés, PCR-teszt)
- Mivel szűrővizsgálatokra járunk, előbb-utőbb találni is fognak "valamit", amit végre "kezelni" tudnak, - ha nem, tizedszerre is elvégzik a vizsgálatot.
- Minél inkább elterjed a brutál kezeléseknek, és a "betegség halálos mivoltának" a híre, annál többen hajlanak a megelőzésre, azaz az oltásra.
- Mi pedig nem hogy örülünk, de még hálásak is vagyunk, hogy a kezünkbe adják az ellenszert egy nem létező veszélyforrásra, egy nem létező fertőzésveszélyre.
És még van egy Teréz-anya jellege is a történetnek, mivel nem közvetlenül fizetjük a kezelések, az oltások, a lélegeztetőgépek árát...
Segít-e valamit ténylegesen az oltás?
Mivel minden természetes elváltozás biológiai konfliktusok következtében alakul ki, és amikor megoldódik a konfliktus, ennek megfelelően regenerálódik, ezért az oltás kb. annyit jelent, mint Harry Potter nem létező szörnyei ellen a varázslatok, - ha hiszünk a működésében, az adott "betegséggel" kapcsolatban egy bizonyos mértékig növelheti a biztonságérzetünket, viszont semmivel nem fogja befolyásolni azt, hogy más konfliktusból adódóan elváltozásunk alakuljon ki, vagy ha egy diagnózis kapcsán szembesülünk az orvos széttárt karjaival...
Hogy milyen áron..?
Hiszen ki adatna be magának egy "csimpánzból izolált vírus-injekciót", különböző mellékhatásokkal kísérve, ha tudná, hogy testünk minden egyes biokémiai folyamata kiszámítható, hogy minden elváltozás rajtunk múlik, és nem azokon az oltatlan "vírusgyárrá alakult testeken", amik szembe jönnek?
Ezen írás nem törekszik teljességre, a témakör csak egy részét érintettem, és a bennünk zajló biológiai folyamatok és a konfliktus jellegének megértésére szolgál. Minden ember élete-életvonala egyedi, ezért a pontos kiváltó okokat személyre szabottan, a megélt események függvényében érdemes vizsgálni. Az, hogy ki hogyan birkózik meg a konfliktusaival egyénenként változó, más területeket másként kezelünk, attól függően, hogy mennyi negatív tapasztalatunk, kudarc élményünk gyűlt ott össze. Egy konfliktus feltárása nem helyettesíti az orvosi ellátást.
Kapcsolódó cikkek:
Hogy ne maradj le semmilyen aktuális információról, iratkozz fel a hírlevelemre!
Tudj meg többet:
Ha szeretnél közreműködni abban, hogy milyen témában jelenjenek meg cikkek vagy egyéb tartalmak,
azt alább a hozzászólásoknál megteheted. Nagyra értékelem a visszajelzésed!
Ha támogatnád a munkám, sokat tudsz segíteni a cikkek megosztásával,
hogy az információ eljusson a megfelelő helyre, a megfelelő emberekhez.
Ha adományoznál a biologikus gondolkodás elterjedése érdekében, azt ITT tudod megtenni.
Köszönöm megtisztelő figyelmed!
