Orr monológ - azaz a légutak elváltozásainak háttere

Tartalom:
Az orrüreg, mint fűtőegység
Az orrüreg, mint légszűrő
Az orr, mint érzékszerv
Esettörténet - Amikor valami bűzlik

 

A légúti (laphám)elváltozások, és azok kialakulásának érzelmi háttere, az orr illetve a légutak laphámszövetének széleskörű funkcionalitása miatt igen sokféle lehet.

Az orr nyálkahártya részt vesz az illatok, a hőmérséklet érzékelésében, a légzéshez szükséges levegő szűrésében, felmelegítésében, párásításában a légutakba került szennyeződések tisztításában.

Az orrüreg az alakjából kifolyólag és a csillószőrökkel borított nyálkahártya miatt rendkívül nagy felülettel rendelkezik, ami a beszívott levegőt a 0,1 másodperc töredéke alatt felmelegíti, párásítja és megszabadítja a szennyeződésektől előkészítve azt a tüdő számára.

 

Az orrüreg, mint fűtőegység:

(2020.11.07.)

Az orrüreg bőséges érellátása és üreges kialakítása miatt a belélegzett levegő könnyen felmelegszik. Minél nagyobb a különbség a test hőmérséklete és a belélegzett levegő hőmérséklete között, a szervnek annál inkább fokoznia kell "fűtésének" hatékonyságát.

Ezt úgy éri el, hogy szűkíti az orrbemeneti nyílásokat és tágítja az orrüregi térfogatot valamint megnöveli az orr vérellátását.

Ez a jelenség megfigyelhető például télen, ha hosszú ideig tartózkodunk a hideg levegőn. Ilyenkor az orr kivörösödik - "nagyobb teljesítményű fűtésre kapcsol" -, aztán mikor végre meleg térbe érünk, visszaáll "pihenő üzemmódba" és orrfolyást tapasztalunk.

Ez a laphám természetes működése miatt történik: addig, amíg a szerv a funkciójához kapcsolódó, az aktuális igénynek megfelelő állapotot nem teremti meg, addig elvékonyodással válaszol, - a belső átmérő tágítás miatt, - aztán, amikor elérte ezt, és már nincs rá szükség, akkor váladékozással épül vissza.

Testünk ugyanúgy reagál az érzelmeinkre, mint az érzetekre.

Ha a test "hideg levegő" érzete mellett (vagy helyett), hasonló árnyalatú érzelmeket (is) táplálunk, miszerint félünk a hidegtől, vagy ellenállunk a hidegnek, ugyanezeket a tüneteket fogjuk tapasztalni, csak erőteljesebben, illetve az érzelem erősségének megfelelő mértékben.

Ide tartoznak azok az esetek, amikor félünk, hogy a hideg levegő hatására megfázunk, például a huzat vagy a klíma működése miatt, vagy akár tél közeledtével a hideg időjárással kapcsolatos ellenérzéseink miatt.

Addig, amíg ez a félelem, vagy ellenérzés aktívan jelen van az orrüregek laphámrétege észrevétlenül sorvadni fog, ezzel azon dolgozva, hogy minél jobban elő tudjon készülni erre, minél inkább megfeleljen a várt körülményeknek egy tágabb "jól befűtött" orrüreget létrehozva. Amikor ez az érzelem megszűnik, amikor megszokjuk a körülményeket, vagy már nem vagyunk kitéve a hideg veszélyének, akkor a laphám váladékozással elkezd feltöltődni, regenerálódni gyulladás kíséretében, (vírusok jelenlétében vagy anélkül). Ezt hívjuk megfázásnak, vagy influenzás - "hideg hatása miatti" - tüneteknek.

A regenerálódás során tapasztalt tünetek mértéke attól függ, hogy a konfliktust milyen heves érzelmekkel éltük meg és mennyi ideig.

Az orrüreg, mint légszűrő:

(2020.11.08)

Az orr a belélegzett levegő por- és baktérium tartalmának mintegy 60%-át képes kiszűrni. Ezt a tevékenységet az orrbemenetben található szőrszálak, valamint az orrüregi nyálkahártya csillószőrös hámja végzi.

A megszűrt, eltávolítandó anyagokat a hám csillói az orrgaratba sodorják, ahonnan vagy a szájon át köpet formájában távoznak, vagy a gyomorba és a bélcsatornába kerülve, vagy reflexes tüsszentéssel és nyákelválasztással ugyanarra távoznak amerről jöttek. Ahogy láthattuk van ennek a távozásnak egy gyorsabb és egy lassabb útja, a gyorsabbat akkor alkalmazzuk, ha a betolakodó kifejezetten ellenséges, vagy irritáló.

Ha például őrölt borsba szippantunk és annak illóanyagai ingerlik és irritálják az orrnyálkahártyát, akkor többnyire a tüsszentéssel és a váladékozással segíti a testünk a helyzet megoldását. De ugyanezt teszi akkor is, ha valaki (átvitt értelemben) "borsot tör az orrunk alá", vagy ha valamit vagy valakit kifejezetten ellenségesnek vagy irritálónak találunk.

Ez az érzelem megnyilvánulhat az életünkben a vírusoktól vagy a baktériumoktól (fertőzéstől) való rettegés formájában is, és akkor a regenerálódás tüneteit náthának vagy influenzának hívjuk, vagy lehet valamely pollennel, macskaszőrrel, porral (esetleg emberrel vagy bármivel) kapcsolatos ellenérzésünk, ez esetben a tüneteket többnyire allergiának nevezzük. ("allergiás vagyok valamire/valakire/valakinek a viselkedésére"=irritál")

Egy egyszeri tüsszentés és egy hosszabb allergiás, váladékozásos tünet között mindössze a hozzájuk kapcsolódó érzettartalom/ érzelmi háttér hosszában és mélységében rejlik a különbség.

Ugyanis a nyálkahártyán megjelenő változások mindkét esetben ugyanazok, az érzet/érzelem jelenlétében (konfliktus aktív szakaszban) egy észrevétlen laphám sorvadás, az újjáépülés pedig egy gyulladásos ödémás regenerálódással zajlik.

Az orr,mint érzékszerv:

(2020.11.17.)
A szaglás az állatvilágban rendkívül fontos szerepet tölt be. Szerepe van vadászatkor a zsákmány keresésben, a ragadozók előli menekülésben, a megfelelő táplálék kiválasztásában, a párválasztásban.
Az embereknél a városi életmódunk szennyezettségéből adódóan, és a túlságosan sok inger következtében, ez az érzékelés jelentősen tompult, de ennek ellenére nagyjából ugyanezeken a területeken használjuk. Jóllehet ma a ragadozó például egy gázszivárgásban merül ki, a zsákmányt a hipermarket túloldaláról áradó, csalogató vanília illattal, a potenciális partnert pedig a parfümje illatával azonosítjuk.
De ugyanúgy működtetjük még egy étel megfelelő minőségének megállapításában, egy veszélyhelyzet felismerésében - ha nem "tiszta a levegő", ha valami "gáz van" -, egy betolakodó vagy rivális észlelésénél, - ha valami "bűzlik", vagy valaki "rontja a levegőt", akár konkrét, akár átvitt értelmezésben.

 

Ha úgy érezzük, hogy szaglási képességeink hiányában vagyunk, tehát "nem tudunk valamit kiszagolni", vagy olyan információra, nyomra bukkantunk - "szagot fogtunk" 🙂 - ami nem kívánatos, nem tetszik, akkor az orrban lévő szaglóhám a korábbiakban leírtak szerint elváltozásnak indul, egészen addig, amíg a hiányérzetünk vagy ellenérzésünk meg nem szűnik.
(Az érzet/érzelem jelenlétében (konfliktus aktív szakaszban) egy észrevétlen laphám sorvadás, az újjáépülés pedig egy gyulladásos ödémás regenerálódással zajlik.)

 

Ha sokat zavartatjuk magunkat egy illat miatt, vagy a szaglás miatt, az adott területen "érzékelés bénulás", érzéketlenség lép fel.

 

Amikor egy (bármely) konfliktus kapcsán egy program rögzül bennünk, ahhoz az érzékszerveink által gyűjtött információ is hozzá társul, így az orr által gyűjtött érzetek és illat-információk is.
Ha a rögzített illat-információval szembesülünk, (újra érezzük az illatot,) az a hozzá kapcsolódó érzelmet és programot váltja ki belőlünk
Attól függően, hogy egy adott illat milyen programmal és érzelemmel kapcsolódik össze, válik számunkra kellemessé vagy kellemetlenné.
Ennélfogva más egyedek "területkijelölésének illatmintái", (tehát széklet és vizelet szag) többnyire kellemetlenek számunkra, hiszen azok betolakodót, riválist jelentenek.
Míg az olyan illatokat szeretjük, amik a beteljesült vágyaink elégedettségét idézik, mint pl. a jóllakottságot a friss kenyér vagy sütemény illata, vagy azokat, amik az életünkben az otthont, a biztonságot, a melegséget, a tisztaságot jelképezik, (amik az egyéni megélések függvényében változóak).


Esettörténet - Amikor valami bűzlik...

(2022.04.11.)

A következő történetet azért osztom meg, hogy érzékelhető legyen, hogy mennyire aprónak tűnő ellenérzések is okozhatnak elváltozásokat, - jelen esetben légúti elváltozást: influenzás, megfázásos, allergiás tüneteket. Nem kell mindig hatalmas konfliktusokat keresni egy-egy elváltozás hátterében. Az elváltozások egyszerűen természetes alkalmazkodási képességünk következményei.

Nemrég egy számomra fontos tárgyalásra mentem. Az úriember a helyszínen kedélyesen fogadott, és a fogadtatásból kiindulva reméltem, hogy gördülékenyen fog haladni a megbeszélés is.

Így is lett. Habár meglehetősen hosszúra húzódott, de mindkét fél számára megfelelően zárult.

 

Egyetlen apró szépséghibája volt a dolognak, hogy a férfinek eszméleten bűzös szájszaga volt, amiről persze hamar eljutottam a következtetésig, hogy valószínű valamely szájüregi-, vagy nyelőcsövi mirigyes elváltozása épp megoldás utáni szakaszba kapcsolt, és zajlik a gombák általi szövetelbontás, de nagyjából ennyi volt, ameddig jutottam, mert nem abban a pozícióban voltam ott, hogy ezzel az információval bármit is kezdhessek. (Nyilván az illető a szagról nem tehetett, de attól az még igen irritáló volt.)

 

A kis helyiséget igen hamar betöltötte az úriember lehelete. Mivel eléggé (túl)érzékeny vagyok az illatokra, ezért meglehetősen zavart a helyzet, ugyanakkor, mert nem tehettem meg, hogy menekülök, vagy befogom az orrom, vagy az illető száját, ezért nem maradt más, minthogy alkalmazkodnom kellett a helyzethez...

Egy kis idő után ez meg is történt, és már nem zavart az "illatfelhő", mondhatni "meg is feledkeztem a dologról", így aztán már tudtam a tárgyalás témájára fókuszálni.

 

Néhány óra múlva, a megegyezés miatt feldobott hangulatban távoztam, és már egy ideje az autóban ülve haladtam hazafelé, amikor égető érzést kezdem érezni a bal orrlyukamban.

Gondolkoztam, "hogy már megint mi történt?", és akkor villant be ismét, az az iszonyatos bűz, amibe belekényszerültem, és az azzal kapcsolatos ellenérzés, amit a megbeszélés kezdetén tapasztaltam...

 

Mi az, ami történt bio-logikusan?
Az orrüreghez tartozó konfliktusok egyike, a szaglás érzékelés funkciójából adódóan, a "bűz-konfliktus". Tehát, ha "valami bűzlik", konkrét, vagy átvitt értelemben is, akkor az orrnyálkahártya reagál.
A nem kívánt illatok hatására az orrüreg laphámszövete sorvadásnak indul, egyidejűleg vele szemben érzéketlenség, a témával kapcsolatos feledékenység alakul ki. Amikor erre már nincs szükség, amikor "tiszta a levegő", akkor a folyamat regenerálódásba kapcsol, a laphám túlérzékennyé válik, és égető érzéssel, gyulladással, lázzal, váladékozással feltöltődni, regenerálódni kezd.
Ez esetben a regenerálódás kb. másfél napos tüsszögéses, taknyolásos, lázas, ("megfázásos", "influenzás", "allergiás") tüneteket jelentett. (Ilyenkor a tüsszögés azért annyira gyakori, mert az orrnyálkahártya extrém érzékeny, és minden apró irritáció (váladékozás, hideg, illat, bármi...) azonnal reakcióra készteti.)

Ezen írás nem törekszik teljességre, a témakör csak egy részét érintettem, és a bennünk zajló biológiai folyamatok és a konfliktus jellegének megértésére szolgál. Minden ember élete-életvonala egyedi, ezért a pontos kiváltó okokat személyre szabottan, a megélt események függvényében érdemes vizsgálni. Az, hogy ki hogyan birkózik meg a konfliktusaival egyénenként változó, más területeket másként kezelünk, attól függően, hogy mennyi negatív tapasztalatunk, kudarc élményünk gyűlt ott össze. Egy konfliktus feltárása nem helyettesíti az orvosi ellátást.

Kapcsolódó írás: A teremtés koronája - avagy a "média vírus" fénykora

Hogy ne maradj le semmilyen aktuális információról, iratkozz fel a hírlevelemre!

Tudj meg többet:

 

Ha szeretnél közreműködni abban, hogy milyen témában jelenjenek meg cikkek vagy egyéb tartalmak,
azt alább a hozzászólásoknál megteheted. Nagyra értékelem a visszajelzésed!
Ha támogatnád a munkám, sokat tudsz segíteni a cikkek megosztásával,
hogy az információ eljusson a megfelelő helyre, a megfelelő emberekhez.
Ha adományoznál a biologikus gondolkodás elterjedése érdekében, azt ITT tudod megtenni.
Köszönöm megtisztelő figyelmed!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám! Ha bármi kérdésed van, elérsz az alábbi helyeken:

Fontos linkek

Adatkezelési tájékoztatóCikkekTanfolyamokKonzultációKapcsolatRólam
© Copyright 2017-2024 - Elek Noémi - Minden jog fenntartva.
envelope-ophonefacebookyoutube-playpaper-plane