A parlagfű allergia biologikus háttere

A parlagfűnek, - mint az elsőnek, ami meg tud foganni kedvezőtlen körülmények között is, -  az a feladata, hogy megóvja földet a kiszáradástól. Ahol megbolygatjuk és parlagon hagyjuk a földet,  azonnal ott terem, hogy árnyékot adjon, és fenntartsa a talaj élővilágát. Mégis, az olyan területeken, ahol a későbbiekben magára hagyják és nem irtják a növényt, néhány év múlva eltűnik a színről, mert "munkája révén" más évelő növények egyre inkább képesek megtelepedni mellette, amik aztán egy idő után átveszik az uralmat és kiszorítják a területről.

Az olyan élőhelyeken, ahol megfelelően sokszínű növényvilág alakult ki - erdőben, mezőn - éppen ezért nem is igazán találjuk meg, és nem is áll fenn a veszélye annak, hogy elszaporodjanak.

De ahol megbolygatjuk a talajt, és a honos növényzet eltűnik a felszínről, - például útépítések, építkezések földmunkáinál, vagy nagyipari növénytermesztésnél, - ott megjelennek.

A nagyipari növénytermesztés során, a folyamatos termelés amúgyis kiszipolyozza a talaj tápanyagtartalmát, a szántás, a gyomirtás, a talajfertőtlenítés pedig nagymértékben károsítják a mikroflórát. Amikor ezek után ezen a megviselt földön termelnénk, a nagyobb tápanyagigényű növényeink nem tudnak megfelelően fejlődni, főleg ha az aktuális időjárási viszonyok sem kedvezőek. De a parlagfű tud.

Ilyenkor azt mondjuk, hogy a parlagfűvel "fertőzött" mag vagy terület okozza ezt, de igazából az adott körülmények között a kultúrnövénykénk nem érzi jól magát, és azért marad gyér, míg a parlagfű igénytelen és kicsivel is beéri, ezért a száraz, tápanyagszegény környezetben is könnyen felülkerekedik a másikon.

Ha a parlagfű allergiáról beszélünk, a leginkább érintett szövetünk az orrüregekben lévő nyálkahártya.

Az orr nyálkahártya egyik legfontosabb feladata, hogy a belélegzett "szennyeződéseket", azaz a levegő por- és baktérium stb. tartalmának nagy részét kiszűrje.

Ezt a tevékenységet  az orrbemenetben található szőrszálak, valamint az orrüregi  nyálkahártya csillószőrös hámja végzi.

A megszűrt, eltávolítandó anyagokat a hám csillói az orrgaratba sodorják, ahonnan vagy a szájon át köpet formájában távoznak, vagy a gyomorba és a bélcsatornába kerülve, vagy  reflexes tüsszentéssel és nyákelválasztással ugyanarra távoznak amerről  jöttek. Ahogy láthattuk van ennek a távozásnak egy gyorsabb és egy  lassabb útja, a gyorsabbat akkor alkalmazzuk, ha a betolakodó  kifejezetten ellenséges, vagy irritáló.

Erre egyrészt azt a választ szokták adni, hogy mert sok van belőle, ami lehet igaz, de nyugodjunk meg hogy a parlagfű pollenjén kívül millió másikat is belélegzünk nap, mint nap, amikkel kapcsolatban még sincs problémánk.

Másrészt pedig azt, hogy a parlagfű pollenjének kis tövises nyúlványai vannak, amelyek a szembe, orrba, légutakba kerülve felsértik a nyálkahártyát. Jó-jó, de mi a helyzet azokkal, akik ugyanúgy nap, mint nap belélegzik a pollent, mégsem jelentkeznek rajtuk allergiás tünetek? Nekik nem sérti fel a pollen a nyálkahártyát?

A biológiai természettörvények alapján megvizsgálva a kérdést, az orrüregek nyálkahártyája egy külső csíralemez eredetű szövet, ami az orrüreg funkcióihoz kapcsolódó elválasztási/-elhatárolódási konfliktusokra reagál, és annál erőteljesebb reakciót produkál, minél erősebb érzelmekkel éljük meg a konfliktust, minél nagyobb ellenállásunk van vele kapcsolatban. Tehát minél inkább "irritál", minél inkább "nem tetszik" valami, minél inkább "allergiásak vagyunk"  valamire vagy valakire, annál nagyobb sorvadás indul észrevétlenül az orrüreg laphámszövetén (konfliktus aktív fázisban), és annál hevesebb regenerálódási tüneteket fogunk tapasztalni, gyulladással, váladékozással, vírusokkal a konfliktus megoldása után.

Erre több válasz lehetséges.

Lehetséges, hogy egyszer a múltban megéltünk egy orr-nyálkahártyához kapcsolódó konfliktust, (aminek valószínű semmi köze nem volt a parlagfűhöz,) - "nem tetszik ez nekem", valami "irritál", vagy valami "bűzlik" stb., - melynek tüneteivel orvoshoz fordultunk, aki, mivel épp parlagfűszezon volt, automatikusan megbélyegzett minket azzal, hogy "parlagfű allergiásak" vagyunk. És innentől kezdve minden évben már előre félünk, vagy legalábbis ellenérzésünk van azzal kapcsolatban, hogy közeledik a "taknyolós" szezon. Amikor "megérkezik", amikor bemondja a TV, hogy tetőzik a parlagfű pollenkoncentrációja, akkor a félelmeink végre átválthatnak regenerálódási fázisba, és megjelennek rajtunk a tünetek.

Amikor egy program és a hozzákapcsolódó válaszreakció rögzül, a konfliktus színhelyén jelenlévő minden környezeti tényező információját eltároljuk, hogy a későbbiekben minél gyorsabban észleljük a veszélyt, és mielőbb reagálni tudjunk.

Ha egy orr-nyálkahártyához kapcsolódó konfliktust, - "nem tetszik ez nekem", valami "irritál", vagy valami "bűzlik" stb., - parlagfűvirágzáskor szenvedtünk el, (vagy pl. egy parlagfűvel teli szántó melletti parkolóban derül ki, hogy a párunk  még mindig az exével SMS-ezget, miközben azt mondta, hogy már jó ideje nem beszélnek,- és ez zavar, nem tetszik!!!) akkor a későbbiekben a parlagfű virágporát a szervezetünk a veszélyhez társítja, és automatikusan erőteljesebben reagál rá.

Akár a parlagfű, akár egy termelő gazda nézőpontjából szemléljük a kérdést, társul hozzá egy olyan energia hogy "egy földdarabot én gondoztam, és tettem élhetővé, erre valaki szemtelenül megjelent a területemen és részesülni akar a jóból".

(A parlagfű szempontjából ezek a "mások" más növényeket jelentik, míg egy gazda szempontjából ez a parlagfű.)

Tehát, ha egy olyan helyzetet élünk meg, amikor valaki beszemtelenkedik egy életterületünkbe, hogy annak javaiból csipegessen, ami irritál minket, (ami abszolút analóg azzal, mint amikor egy irritáló dolog belemegy az orrunkba, és amire tüsszentéssel, váladékozással válaszolunk,) akkor egy "parlagfű-energetikát" élünk meg, amire a szervezetünk később erőteljesebben reagál, ha a növénnyel vagy a pollenjével találkozik.

Mivel a pollen a növény hímivarsejtje, ezért sokszor kapcsolódik a témához a termékenység, a gyarapodás, és az eset mögött többnyire egy férfi, (vagy férfias energia,) áll, illetve egy vele való szexuális kapcsolat.

Ha az allergiás tünetekhez a kötőhártya-, szaruhártya kipirosodás is hozzátartozik, akkor a konfliktusban jelen volt egy látvánnyal kapcsolatos elhatárolódás is.

Mindenesetre a konfliktus feltárása, és a kapcsolódó érzelmek kifejezése után a kellemetlen tünetek nem jelentkeznek többé.

Ezen írás nem törekszik teljességre, a témakör csak egy részét érintettem, és a bennünk zajló biológiai folyamatok és a konfliktus jellegének megértésére szolgál. Minden ember élete-életvonala egyedi, ezért a pontos kiváltó okokat személyre szabottan, a megélt események függvényében érdemes vizsgálni. Az, hogy ki hogyan birkózik meg a konfliktusaival egyénenként változó, más területeket másként kezelünk, attól függően, hogy mennyi negatív tapasztalatunk, kudarc élményünk gyűlt ott össze. Egy konfliktus feltárása nem helyettesíti az orvosi ellátást.

Kapcsolódó cikkek:
Orr-monológ - azaz a légutak elváltozásának hátterében
A szaruhártya elváltozások hátterében
A porrallergia biologikus háttere - esettörténet

Hogy ne maradj le semmilyen aktuális információról, iratkozz fel a hírlevelemre!

Tudj meg többet:

• tanfolyamok
• konzultáció
• további cikkek...