A madárinfluenzán a madarak vírusos tüdőgyulladását értik. Persze tudható a biológiai természettörvények alapján, hogy a tüdőgyulladás egy terület-, birtokféltési konfliktus regenerálódási fázisának tüneteként jelenik meg, de lehet, hogy elsőre még nehéz elfogadnunk, hogy a madaraknak érzelmi konfliktusaik legyenek…
Pedig, ha kicsit jobban szemügyre vesszük a témát, hamar kiderül, hogy a madarak egyik legfontosabb szerve: a tüdő, és egyáltalán nem véletlen, hogy egy általuk érzékelt veszély esetén pont ez a szervük reagál elsődlegesen.
A madarak a természet hírnökei.
A magasságbeli pozíciójukból adódóan már sokkal korábban információt szereznek a közelgő eseményekről, mint repülési képességük híján a földre kényszerült állatok, és hamar hangot is adnak ennek.
A hanggal való területkijelölés egyik legkézenfekvőbb természetbeli előfordulása a madaraknál tapasztalható, amelyek többnyire énekükkel jelzik a többi egyednek, hogy az adott terület már foglalt, hogy azok keressenek maguknak távolabb helyet a fészek építésére. Megfigyelhető, hogy tavasszal, amíg nem alakulnak ki a fészkeléshez szükséges állapotok az egyedek rendkívül hangosak, amikor már biztonságban érzik a területüket, elcsendesednek.
Feltételezhető, hogy a köztük ilyenkor kialakuló kommunikáció nem a fennkölt ódák zengéséről szól, hanem sokkal inkább egy területét, pozícióját féltő szárnyasok feldúlt és talán közönséges
vokális csatájáról.
Mint például: "Miért nem mész vissza a saját faágadra, te "repedtcsőrű"?! Nem látod, hogy ez a gesztenyefa már foglalt? Tartsd be az 5 méter távolságot, meg ne lássalak még egyszer
az én lombjaim között!"
Persze, nem feltétlenül tökéletes a fordítás, de talán érzékelteti azt, amiről egy TERÜLET-/BIRTOKFÉLTÉSI konfliktus szól.
Ha egy egyed ennyire páratlan és kifinomult a hanggal történő területkijelölésben, bizonyos, hogy egy megfelelően nagy teljesítményű tüdő is jelen van a háttérben. Ez így is van.
A madarak egyedülálló légzőrendszerrel rendelkeznek, amely specializálódott a magas anyagcsereigényükhöz, különösen repülés közben. Habár a tüdejük mérete viszonylag kicsi az emlősökéhez képest, de az egy légzsákrendszerhez kapcsolódik, amely jelentősen megnöveli a gázcseréhez rendelkezésre álló teljes térfogatát. Az ezekkel együtt kialakult bonyolult felépítésük lehetővé teszi, hogy a teljes légzési térfogat körülbelül kétszerese legyen a hasonló méretű emlősökének.
A madarak légzésének egyik legjellegzetesebb jellemzője az egyirányú légáramlás. Az emlősökkel ellentétben, amelyeknél a légzés árapályos, (azaz a levegő ugyanazon az úton áramlik be és ki), a madarak a belégzés és a kilégzés során is állandó tüdőtérfogatot tartanak fenn. A fújtatóként működő légzsákok tágulása és összehúzódása miatt, a levegő egy irányba áramlik a tüdőn keresztül. Ez a folyamatos áramlás biztosítja, hogy a tüdőben mindig friss, oxigénben gazdag levegő legyen jelen, maximalizálva ezzel a gázcsere hatékonyságát.
Ezen adaptációknak köszönhetően a madarak a belélegzett levegőből akár az oxigén 75-85%-át is képesek kivonni, ami lényegesen magasabb, mint az emberek 25%-os hatékonysága. Ez létfontosságú a madarak számára az olyan nagy energiájú tevékenységek során, mint a nagy magasságban való repülés vagy a vándorlás.
A légzsákok nemcsak a légzésben, hanem a hangképzésben is segítenek. A légzsákok teszik lehetővé a madarak számára, hogy szabályozzák a levegő áramlását az alsó gégefőn keresztül. A levegő áramlásának ilyen irányítása teszi lehetővé, hogy a madarak hangok széles skáláját, köztük összetett énekeket is nagy pontossággal adjanak ki, még repülés közben is.
Ha ilyen hatékony a madarak tüdeje, hogy lehet hogy mégis elváltozásuk lesz?
Ahogy a mi környezetünk, úgy az állatvilág, a madarak környezete is folyamatosan változás alatt van. És néhány fajt kivéve - mint a sarlósfecske, amely hónapokig leszállás nélkül is képes a levegőben létezni, - a legtöbbnek földi menedékre van szüksége az életben maradáshoz, a szaporodáshoz, ami repülő madarak esetében többnyire a fákat jelenti.
Ha valahol például erdőtűz alakul ki, vagy kivágják a fákat, vagy a területen valamiért megszűnik a táplálékforrásuk, a madarak az élőhelyüket veszítik el. Egy kisebb élettér rákényszeríti az egyedeket, hogy aktívabban harcoljanak a pozícióért, vagy épp hogy többet tartózkodjanak a levegőben, - amihez alkalmazkodniuk kell, és ami így egy tüdő laphám elváltozást hozhat magával.
De ugyanez történhet házi szárnyasainknál is, ha például szűkül az életterük, vagy hirtelen túl sok rivális kerül a képbe, amikor egy fiatalabb állomány csatlakozik a csapathoz, hogy felkészüljenek a területük és a táplálékuk védelmére.
A tüdőlaphám elváltozásának biológiai értelme, hogy a laphám sorvadásával egy nagyobb átmérőjű tüdő alakuljon, hogy az magabiztosabban, hangosabban teljesíthessen egy átmeneti veszélyhelyzet esetén. A probléma megoldásával az elvékonyodott szövetek feltöltődésnek indulnak és vírusok segítségével regenerálódnak, - ez a jelenség a madárinfluenza.
Fontos megjegyeznem, hogy ezen írás nem törekszik teljességre, a témakör csak egy részét érintettem. Az állatok konfliktusainak jellege az egyedek életkörülményeinek függvényében változhat, ezért a pontos kiváltó okokat a faj, a környezet, az állattartó ismeretében, esetre szabottan érdemes vizsgálni.
További információt a témával kapcsolatban a tréningeken vagy személyes konzultációk során tudhatsz meg.
Kapcsolódó cikkek:
A száj- és körömfájás biologikus háttere
Ebcsont beforr - azaz, miért gyógyulnak gyorsabban az állatok?
Hogy ne maradj le semmilyen aktuális információról, iratkozz fel a hírlevelemre!
Tudj meg többet:
Ha szeretnél közreműködni abban, hogy milyen témában jelenjenek meg cikkek vagy egyéb tartalmak,
azt alább a hozzászólásoknál megteheted. Nagyra értékelem a visszajelzésed!
Ha támogatnád a munkám, sokat tudsz segíteni a cikkek megosztásával,
hogy az információ eljusson a megfelelő helyre, a megfelelő emberekhez.
Köszönöm megtisztelő figyelmed!
