A Bivaly éve - kollektív gyász, ciklusok

Ősz kezdete óta rendkívül erőteljesen jelen van a kollektív térben a gyász energiája. Nem (feltétlen) valakinek a halála miatt, hanem sokkal inkább azért, mert a kényszerített megállásunk miatt utolértek minket a feldolgozatlan érzelmi adósságaink...

 

Környezetünket, világunkat egy pulzáló, végtelen ciklikusság jellemzi. A ciklusok rendre folyamatosan ismétlődnek, a bennük aktívabb és passzívabb részek váltakozásával.
Megfigyelhetjük ezt a nappalok és az éjszakák, az évszakok, vagy az életek folyamatos egymásutánjában, vagy a holdak, bolygók, csillagok mozgásában és hatásában, vagy akár testünk, sejtjeink működésében, a lebontó és felépítő folyamatok váltakozásában, a biológiai különprogramok kétszakaszúságában.

 

Ezeknek a ciklusoknak napjainkban leginkább csak az aktív részét szeretjük megélni, hátrahagyva a regenerálódással, a veszteségekhez kapcsolódó fájdalmakkal való szembesülést.

 

Példa erre, hogy a munkából, a hétköznapokból származó folyamatos stresszhelyzetet, is hajlamosabbak vagyunk "aktív pihenéssel" orvosolni és inkább választunk maradék szabadidőnkre izgalmas és adrenalin növelő tevékenységeket, hogy eltereljük a figyelmünket a problémáinkról, mintsem, hogy a stresszhelyzetre megoldást keressünk, változtassunk, és kipihenjük azt.
Még egy elváltozás esetén is, sokszor inkább tagadjuk a "betegséget", és tünetmentesítő tablettákra hagyatkozunk, ahelyett, hogy időt adnánk a regenerálódásunknak, nehogy esetleg kiessünk a mókuskerékből, a pozíciónkból a távollétünk miatt.
Ugyanis mindenki tudja: "Nincs idő a fájdalomra!"... De miért nincs?

 

Arról van szó, hogy a verseny, és konkurencia folyamatos gyarapodása miatt, (a népességgyarapodás és egyéb más bennünk elültetett hiedelmek miatt), egy állandó sürgősség érzés alakult ki bennünk, ami megakadályozza azt, hogy hosszabb időre kiszálljunk ebből az erőltetett menetből, mert félünk attól, hogy esetleg kisebb teljesítménnyel már feleslegessé válunk, vagy mire visszatérünk, addigra valaki más betölti a pozíciónkat.

 

Hasonlóan folyamatos aktivitásra ösztönöz az is, hogy az elfogadott tudományos vonal számára a lélek nem létezik. Ugyanis ha elválasztjuk a testet a lélektől, az ember biokémiai folyamatok összességévé törpül, és lényünk végtelensége a születés és a halál közti közti rövid időtartamra korlátozódik.
Ennek következtében annak minden pillanatát "ki akarjuk használni", aktívvá, élménygazdaggá, élvezetessé akarjuk tenni, megpróbálunk minél több cselekményt belegyömöszölni - ha már ennek az adott időtartamnak a nagy részét úgyis olyan tevékenységekkel töltjük, amit nem szeretünk...  Ugyanakkor nem éljük meg, vagy csak részben éljük meg a regenerálódás, a változás, az átalakulás szakaszait.
Folyamatosan menekülünk a fájdalomtól, megpróbálunk egy adott állapotot konzerválni, tartósítani az "örök fiatalság" állapotát, tagadni mindenféle változás szükségességét. Amivel aztán beleragadunk a rutinba, a komfortba, és inkább, - ahogy az a fogyasztói társadalmunkban is látszik, - instant és eldobható megoldásokat keresünk, nem törődve a következményekkel és a magunk mögött hagyott szeméttel. És hogy a magunkkal cipelt lezáratlan, feldolgozatlan teherrel se kelljen foglalkoznunk tovább hajszoljuk és hatványozzuk az élvezet, élmények, aktivitás minden forrását és formáját, és szépen felépített kirakatot építünk magunk köré, hogy a csillogó díszlet eltakarja a bennünk felhalmozott jelentéktelen tartalmat és értéktelenségünk fájdalmát.

Egészen addig tesszük ezt, amíg valami megállásra nem kényszerít, és elzárja az aktivitás lehetőségeit, mert ilyenkor az összes feldolgozatlan fájdalmunk egyszerre szakad a nyakunkba.

Nagyjából ez a kollektív gyászfolyamat zajlik az előző év 2. fele, és meglátásom szerint még az idei év egy nagy részében is, amikor utolérnek az "érzelmi adósságaink", és kénytelenek vagyunk szembesülni a veszteségeinkkel, hogy végre feldolgozzunk, meggyászoljuk és hajlandóak legyünk azokat elengedni, hogy a helyébe integritásunknak megfelelő új alapokat építhessünk, összhangban a természet folyamatos változásával.

 

Igazán, ez az időszak egy lehetőség arra, hogy végre kiszabaduljunk a múlt fogságából, hogy szembenézzünk vele. Ehhez nyújt segítő kezeket (vagy patákat) a bivaly éve. 🙂

Ugyanis a jelen patkány évét a bivaly éve követi.

Ahhoz, hogy megismerjük a az uralkodó energiák jellegét érdemes megismernünk az állat tulajdonságait.
A bivaly egy borzasztó szelíd erőt képvisel. A hatalmas termete mögött egy kíváncsi, jámbor jellem húzódik meg, ami csak végletes, területét vesztett, életellenes helyzetekben válik támadóvá, veszélyessé. Általános körülmények között igen nagy munkabíró képességű, strapabíró, kitartó állat, ugyanakkor rendkívül igénytelen, az olyan mocsaras, szikes területeken még vígan elél, ami más fajoknak már nem szolgáltat táplálékot. Szereti a vizet, kedvelt időtöltése a sárban dagonyázás.

 

A bivaly által képviselt energia segíthet visszaállítani a bizalmat, amit az előző év "patkányságai" folyamán elvesztettünk, de ezúttal nem a külvilág felé, hanem önmagunkban.
Mivel a félrevezető információ-áradatból - ahol elrejti a színjáték a valódi tartalmat - már nem lehetséges érdemi döntéseket hozni, ezért a külvilág kínálta látszattal és szemfényvesztéssel ellentétesen egy belső tudásra irányítja a figyelmet. A bivaly energiája arra ösztönöz, hogy újraértékeljük, azt ami valódi, ami tényleg számít, hogy a hírek és adatok helyett visszataláljunk a belső forrásunkhoz, a belső értékünkhöz, hogy átlássunk mások játszmáin, és saját megfelelési kényszereinken. Ha ehhez nem vagyunk hozzászokva, nem feltétlen lesz kényelmes idáig eljutni, de a bivaly energia erőt és bátorságot fog nekünk kölcsönözni, hogy végigmenjünk utunkon, egyetemben feltehetően megannyi kényszerítő körülménnyel, ami segíti majd meglépni azokat a bizonyos szükséges lépéseket.

 

Meglátásom szerint a bivaly éve sokkal inkább a kitartásról, a (belső) munkáról, a tisztulásról szól, mintsem azonnali áttörésről, látható eredményekről, illetve ebben támogat majd, a dinamizmust és a mozgást majd a belső erőnk és stabilitásunk visszaszerzését követően, a tigris évének energiái hozzák el.

 

 

Kapcsolódó írás: A patkány éve

Hogy ne maradj le semmilyen aktuális információról, iratkozz fel a hírlevelemre!

Tudj meg többet:

Ha szeretnél közreműködni abban, hogy milyen témában jelenjenek meg cikkek vagy egyéb tartalmak,
azt alább a hozzászólásoknál megteheted. Nagyra értékelem a visszajelzésed!
Ha támogatnád a munkám, sokat tudsz segíteni a cikkek megosztásával,
hogy az információ eljusson a megfelelő helyre, a megfelelő emberekhez.
Ha adományoznál a biologikus gondolkodás elterjedése érdekében, azt ITT tudod megtenni.
Köszönöm megtisztelő figyelmed!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám! Ha bármi kérdésed van, elérsz az alábbi helyeken:

Fontos linkek

Adatkezelési tájékoztatóCikkekTanfolyamokKonzultációKapcsolatRólam
© Copyright 2017-2021 - Elek Noémi - Minden jog fenntartva.
envelope-ophonefacebookyoutube-playinstagram