Nem szeretünk tudomást venni róla, hiszen ha mást nem, legalább magunkat szívesen áltatjuk afelől, hogy saját magunk hozzuk meg a döntéseinket, és urai vagyunk az eseményeknek, de a valóság az, hogy a jelen kor emberét olyan szinten behálózzák a különböző programok, hogy nem győz azokra reagálni, nemhogy ezen kívül tényleges döntéseket hozzon...
Gőgös magatartásunk nem engedi, hogy szembesüljünk azzal, hogy életünk ugyanazokon a programokon alapul, és ugyanúgy működünk, és ugyanolyan idomíthatóak vagyunk, mint az állatok. A teremtés koronája nem hajlandó elfogadni, hogy hosszú éveken keresztül félrevezető elméletekre építette az életét, hogy félrevezették, mert ezzel az illúziókba fektetett rendkívüli mennyiségű energia, azaz vélt értékének alapjai azonnal semmivé válnának.
A legtöbben tudjuk, hogy hogyan idomítják a kutyákat, afelett többnyire mégis igyekszünk szemet hunyni, amikor saját magunk is szófogadó pudli módjára követjük az utasításokat...
A programok túlélésünk érdekében működnek, az egyik oldalon az a szerepük, hogy a fájdalmat, sérülést, veszteséget elkerüljük, a másik oldalon pedig, hogy az életünkhöz szükséges feltételek - mint biztonság, táplálék, szaporodás - minél kevesebb erőfeszítéssel kerüljenek kielégítésre.
Ha a kutyát idomítjuk, akkor is az említett helyzetekhez kapcsolódó érzelmek rögzítik benne a megfelelő programot. Ha szeretnénk megtanítani az ebnek, hogy parancsszóra leüljön, akkor a parancsszót, mint környezeti kiváltó tényezőt hozzá kell kapcsolnunk az elégedettség érzethez és a mozgásfolyamathoz (a programhoz). Az állatban ilyenkor az rögzül, hogy a program végrehajtásával könnyedén megkapja azokat a dolgokat, amire vágyik, mint például táplálék (jutalomfalat), dícséret, figyelem.
Ha a kutya olyan dolgot tesz, amit nem szeretnénk, amiért haragszunk rá, és ezért alaposan leszidjuk, tehát fájdalmat okozunk neki, akkor az összekapcsolja a fájdalmat a cselekedettel, és a későbbiekben igyekszik a nem kívánt viselkedést elkerülni, legalábbis addig, amíg kartávolságon belüli közelségben tartózkodunk.
Nagyjából ugyanilyen idomításon megyünk keresztül mi is gyerekkorunkban. A szülők, a környezet elvárásaiból, a megélt helyzetekhez kapcsolódó érzelmeinkből alakítjuk ki az értékítéletünket..
De ugyanez történik az oktatásunkban is. Amennyiben a tananyagot szóról-szóra vissza tudjuk mondani, dicséretben részesülünk, ha nem, akkor a szégyennel és a kirekesztettséggel kell szembesülnünk, amit persze, mint minden fájdalmat többnyire igyekszünk elkerülni. Az érdemjegyek és az általuk kiváltott érzelmek ösztönöznek minket arra, hogy a tankönyvekben leírtakon kívül ne nagyon gondolkodjunk másban, és hogy elfogadjuk a körülöttünk lévő világ társadalmi berendezkedését.
A politika területén:
A politika a programozásnak nagy mestere, hiszen képes olyan igényeinket is kielégíteni, amiről álmunkban sem gondoltuk volna, hogy létezik. Arról van szó, hogy mesterségesen generál egy problémát, amit rendkívül fontosnak, veszélyesnek állít be, és ha már eléggé félünk, és kilátástalannak látjuk a helyzetet, akkor nagylelkűen kezünkbe adja a megoldás kulcsát, mégpedig úgy, hogy nemhogy haragudnánk, de még hálásak is vagyunk érte.
Minél nagyobb félelmet tudnak generálni, minél nagyobb felhajtást tudnak egy téma köré teremteni, annál nagyobb fényben fognak tündökölni annak megoldásakor a "hős megmentő" képében.
(A politika idomítása egy kutya életére és nyelvére lefordítva kb. így hangzik: Nekem politikusnak nem tetszik, hogy a kutya bemászkál a kertembe, hogy szabadon garázdálkodik mindenhol. Ezért, hogy leszoktassam erről, megbízok valakit vagy valamit, hogy okozzon neki fájdalmat, amikor ezt teszi (pl. szomszéd, villanypásztor), amitől a későbbiekben is félhet, hogy az állat megtanulja, hogy hol a határ. Amikor eléggé szenved szerencsétlen, akkor megmentem a gonosz karjaiból, hogy lássa, hogy én milyen jó vagyok...)
A nárcisztikus egonak mindig szüksége van egy ellenségre, egy gonoszra, amivel szemben felsőbbrendűnek, jobbnak tüntetheti fel magát. Azért van ellenzék a Parlamentben, hogy velük szemben a kormány csatákat nyerhessen a politikai cirkuszban. Azért hoznak létre különböző mondvacsinált problémákat (a bevándorlóktól, a vallási nézetkülönbségeken, járványokon át, a terror cselekményekig), hogy azt legyőzhessék, hogy legálisan tudjanak olyan tetteket véghez vinni, (különböző helyekről pénzt elvonni, egy másikra folyósítani, háborúkat indítani, embereket irányítani, korlátozni, likvidálni), ami a fenyegetettség látszata nélkül lehetetlen volna.
Persze többnyire nem az a cél, hogy az emberek meghaljanak, de az az álláspontjuk, hogy néha áldozatot kell hozni a "szent ügy" érdekében - nyilván nem az ő részükről. A hatalom célja: a hatalom maga, az irányítás korlátlansága, hogy az egyén vagy szervezet a tápláléklánc csúcsán helyezkedjen el, hogy csúcsragadozóvá váljon.
(Persze ez az irányításmánia ugyanúgy egy program, egy erőteljes velőállományi konstelláció, ami az egyén értéktelenségéből fakad, és jelenléte a végletekig korlátozza annak szabadságát, de mivel az ego rendkívüli mértékű energiát nyer az uralt emberek figyelméből, ezért önszántából nem adja fel ezt a pozíciót.)
A kereskedelemben:
A növekvő verseny miatt a kereskedelem nem szól másról, minthogy minél erőteljesebb programokat ültessenek el a vásárlókban az adott termékkel kapcsolatban. Már nem az számít, hogy mi van a csomagolás mögött, sokkal inkább a "csomagolás". Teljesen mindegy a minősége, vagy a tényleges értéke és haszna valaminek, ha azt egy közkedvelt celeb, vagy a közéletben is elfogadott "brit professzor", celeb-orvos stb. ajánlja, akkor egészen biztos, hogy el is fogják adni. Ugyanis ezeket a személyeket a média nekünk "ideálként", és "hiteles tapasztalati forrásként" prezentálja, és amikor problémánk adódik, azonnal elő tudjuk őket venni, illetve azt, hogy ők az adott helyzetben hogyan cselekednének. És ugye a mai vásárló legnagyobb problémája, hogy melyik terméket válassza, hogy ne ácsorogjon órákig döntésképtelenül a mosószeres- vagy kávés részleg előtt. Ellenben ha tudja, hogy az adott márkájú kávé kerül kedvencei, Bruce Willis vagy Hugh Jackman reggeli mosolygós bögréjébe is, akkor nem sokat kell gondolkodnia a választáson. Hiszen, ha a minta-alapként szolgáló egyedeknél ez bevált, azért, hogy ő is az élmezőnybe tartozzon, automatikusan átveszi a viselkedésformát, és beszerzi a hozzá szükséges eszközöket.
Ugyanúgy a döntéseinket "segíti elő", ha egy reklámban egy problémás (munka)folyamatot összekötnek a könnyedséggel, a kényelemmel és a jóérzéssel, valamint az eladásra kínált készítménnyel, hiszen ezzel az rögzül bennünk, hogy az adott tevékenység az adott termékkel könnyebb lesz, ezért gondolkodás nélkül betesszük a kosárba.
Később persze rájövünk (vagy rájöhetünk), hogy az új mosogatóval sem szeretünk jobban mosogatni, és a kávé sem segít azon, hogy utálunk felkelni és bejárni a munkahelyünkre, tehát valójában a folyamattal van bajunk, (bennünk van az ellenállás,) és a hozzá kapcsolt termék hosszútávon nem sokat változtat ezen, de addigra már hozzászoktunk a használatához, és nem (feltétlen) fektetünk energiát abba, hogy változtassunk.
Az egészségügyben:
A mai egészségügy a politika és a kereskedelem ágyasa, tehát ugyanezeket a tendenciákat követi: Kiszolgálja a hatalmi elit céljait. (Jó, persze nem egyedül. Ugyanezt teszi az oktatás, a jogrendszer, a média... a minden is... Csak jelenleg ez jelenik meg igen hangsúlyosan.)
Ennek fényében mindent, ami a természetből származik veszélyesnek tartunk, ellenben a gyógyszereket és gyógykészítményeket, amiknek a mellékhatásai közt szerepel, hogy akár halált okozhat, úgy adják el, mint a végtelen boldogság, mint az egyetlen örömforrás a Földön, ami nélkül létezni sem lehet. Az apró, jelentéktelen tüneteket hatalmassá duzzasztják, és testünk természetes folyamatait életveszélyesnek titulálják, egészen addig, amíg félelmünkben képesek vagyunk saját testünket mérgezni, saját testünk ellen harcolni, mert azt hisszük, hogy az ellenünk fordult. Lassan el sem tudjuk képzelni, hogy a testünk külső beavatkozások nélkül is működőképes, minden folyamatát szabályozni próbáljuk.
A külvilág minden látható és láthatatlan elemében kockázatokat keresünk, hiszen, ha valami nem rákkeltő, akkor egészen biztos, hogy fertőzésforrás.
A rendszer ellentmondásosságában egy idő után fel kellene, hogy merüljön bennünk, hogy egyáltalán hogyan maradhatott fenn az emberiség, mielőtt a gyógyszeripar ilyenmód szárnyalásnak indult? De mivel olyannyira eltávolodtunk attól, hogy gondolkodjunk, és ne csak reagáljunk, és annyira belekényelmesedtünk abba, hogy mindent, mint egy jutalomfalatot a szánkba adnak, ezért ez csak nagyon ritkán történik meg.
Ma a világban az mutatja meg, hogy kollektíven mit tartunk értékesnek, hogy hova áramlik a pénz - mint értékmérő.
Ez viszont nem azt jelenti, hogy a leggazdagabbak emberek lennének területükön a legjobbak, vagy az ő tudásuk lenne a leginkább figyelemre méltó, vagy a leginkább támogatott területek és szervezetek közvetítenék az igazságot, mindössze annyit jelent, hogy ők képesek a legtöbb ember figyelmét magukra vonni és ezáltal irányítani, - "tehát ők gyártják a legcsillogóbb csomagolást", amit aztán eladnak, hogy az az aktuális politikai és kereskedelmi célokat szolgálja. Ezt teszi egy celeb, egy focista, egy politikus, a facebook, az újságírás, Hollywood... - legalábbis a legnagyobb része, - és ezért tartják őket többre, mint mindenki és minden mást, aki és ami nem a rendszert, hanem az életet szolgálja, és valós értéket képvisel.
Érdemes lehet tehát felülvizsgálni, hogy mi az az információ, vagy kik azok a hiteles személyek, amit/akit elfogadunk, befogadunk, hiszen az válik értékrendünk, cselekedeteink, életünk alapjává.
Fontos megjegyeznem, hogy ezen írás nem törekszik teljességre, a témakör csak egy részét érintettem. Minden ember életvonala egyedi, ezért a pontos kiváltó okokat személyre szabottan, a megélt események függvényében érdemes vizsgálni. Az, hogy ki hogyan birkózik meg a korlátaival egyénenként változó, más területeket másként kezelünk, attól függően, hogy mennyi negatív tapasztalatunk, kudarc élményünk gyűlt ott össze.
További információt a témával kapcsolatban az Önértékelés tréningeken vagy személyes konzultációk során tudhatsz meg.
Kapcsolódó írás: A komfortzóna fogságában
Hogy ne maradj le semmilyen aktuális információról, iratkozz fel a hírlevelemre!
Tudj meg többet:
Ha szeretnél közreműködni abban, hogy milyen témában jelenjenek meg cikkek vagy egyéb tartalmak,
azt alább a hozzászólásoknál megteheted. Nagyra értékelem a visszajelzésed!
Ha támogatnád a munkám, sokat tudsz segíteni a cikkek megosztásával,
hogy az információ eljusson a megfelelő helyre, a megfelelő emberekhez.
Ha adományoznál a biologikus gondolkodás elterjedése érdekében, azt ITT tudod megtenni.
Köszönöm megtisztelő figyelmed!
