Mint a testünk többi részének, az agyunknak is energiára van szüksége a működéshez. A kutatások szerint, egy átlagos felnőtt agya nyugalmi állapotban a test energiájának kb. 20%-át fogyasztja el. (Érdekességképpen az izmaink is nagyjából 20%-ot fogyasztanak pedig testünk majd 40%-át teszik ki, a szív kb. 5%-ot, a légzés kb. 5%-ot, az emésztésünk kb. 10%-ot igényel.)
Az agy energiafogyasztásának kb. negyede a neuronok és gliasejtek fenntartására megy el, a fennmaradó 75%-ot az információ feldolgozására és továbbítására használjuk - elektromos jelek küldésére és feldolgozására az agy áramkörei között. Ennek az energiának a nagy részét a szinapszisok fogyasztják el, ahol a sejtek folyamatosan ionokat pumpálnak a sejtek közötti térbe, és káliumot és nátriumot cserélve elektromos töltéseket hoznak létre. Ez a tevékenység alapvető fontosságú az agyi áramkörök működéséhez, de nagyon energiaigényes.
Az agy soha nem kapcsol ki. Amíg alszunk és pihenünk, addig az idegsejtjeink kommunikálnak, frissítik egymást a történésekről.
Ha egy adott feladat egy bizonyos agyterületet igényel, akkor az adott terület energiaszükséglete megnő, a területen az áramkörök különösen aktívak lesznek. Például, ha egy másik személyhez beszélünk a beszédközpont (a Broca-féle agytekervény) aktivizálódik.
Normál esetben a neuronjaink nagy része nyugalomban van, hogy energiát takarítsanak meg, és várják, hogy működésbe lépjenek, amikor szükség van rájuk. De ha egy konfliktussal találjuk magunkat szemben, akkor az agy több területe aktívvá válik, ami megtöbbszörözi az egyszerre aktivált neuronok számát, és drámaian megnöveli az agy táplálék és oxigénigényét, - hasonlóan, mint ahogy a lábizmok energiaigénye megnő sprintelés közben.
Ami különbség, hogy az agynak nincsenek energiatartalékai, mint az izmoknak, amik képesek tárolni a felesleges szénhidrátokat, ezért folyamatos oxigén- és tápanyagellátásra van szüksége a megfelelő működéshez. Ha ez megszakad, az idegsejtek gyorsan leállnak. (Ha az agy olyan sejteket tartalmazna, amelyek tartalék energiát tárolnak, ezek a sejtek plusz helyet foglalnának el a neuronok között, ami megnövelné az elektromos jelek hosszát, és a működéshez több energiára lenne szükség.)
Akkor mégis hogyan fedezi az agyunk a megnövekedett energiaigényt egy konfliktus során?
Magas vércukorszint:
Alapesetben ahhoz, hogy a legtöbb sejt felvegye a vérből a glükózt, inzulinra van szükségük.
Kivételt képez ez alól az agy, ami nem támaszkodik az inzulinra, és egy más mechanizmussal a vér-agy gáton keresztül meg tudja oldani a glükóz felvételét, amivel biztosítani tudja folyamatos energiaszükségletét inzulin hiányában is. Ehhez viszont megfelelő mértékű vércukorral kell rendelkeznünk.
Ezért, amikor egy ellenállásba ütközünk, amikor le kell gyűrnünk az ellenfelünket, (és elég erősnek érezzük magunkat a harchoz,)
az Alfa-Langerhans szigetsejtek általi glukagontermelés változatlanul folytatódik, (ami a stresszhormonok jelenlétében elindítja a tartalék cukrok felszabadítását,) viszont a Béta-Langerhans szigetsejtekhez kapcsolódó agyi relé aktivizálódásával blokkolásra kerül az inzulin kiválasztása, ami egy magasabb vércukorszint kialakulását eredményezi.
A magas vércukorszint oka tehát egy “ellenállásfélelmi konfliktus”, egy olyan konfliktus, amely során felvesszük a kesztyűt, amikor harcolni/hadakozni kényszerülünk, amikor versenyzünk és nem opció, hogy megadjuk magunkat. Ilyen esetekre a szervezet a többlet cukorral egy plusz energialöketet (plusz tápanyagot) biztosít az agy számára, hogy az megfelelően teljesíthessen.
Ezt minden olyan esetben tapasztalhatjuk, amikor ellenállunk valakinek/valaminek/egy helyzetnek/egy kezelésnek/egy viselkedésnek, harcolunk, versengünk, versenyzünk valakivel/valamivel, és úgy érezzük, hogy van erőnk/tudásunk azt számunkra kedvező módon rendezni, a saját akaratunkat érvényesíteni.
Minél nagyobb bennünk az ellenállás, annál magasabb vércukorszintet tapasztalhatunk.
Alacsony vércukorszint:
A glukagon hatása az inzulinéval ellentétes, jelenlétével a magas vércukorszintet stimulálja. Hiányában viszont a vércukorszint lecsökken, és mind az agy, mind az izmok éhezni kezdenek, aminek következtében elgyengülünk, gyengének érezzük magunkat.
Alacsony vércukorszint esetén az Alfa-Langerhans szigetsejtek agyi reléje aktivizálódott, amelynek hatására a glukagon-termelés blokkolódik.
Az alacsony vércukorszint is egy konfliktus következménye, az előzőhöz képest azzal a különbséggel, hogy ez egy ún. “nőies ellenállás” vagy “undorfélelmi konfliktus”, amikor a szembenálló félnek/problémának/jelenségnek hatalma van felettünk, amikor túlerővel állunk szemben, és nem érezzük magunkat képesnek arra, hogy legyőzzük, tehát ellenállunk ugyan, de tehetetlenek vagyunk.
Ez egy olyan helyzet, amikor egy nálunk jelentősen erősebb valakivel vagy valamivel állunk szemben, - (vagy legalábbis úgy érezzük,) - ilyenkor nem kezdjük el pofozgatni, hogy még inkább feldühítsük, tudván, hogy egyetlen ütésétől a padlóra kerülnénk, hanem inkább meghúzzuk magunkat és csendben maradunk, (elgyengülünk, elájulunk,) mert akkor nagyobb az esély, hogy ép bőrrel, vagy nagyobb veszteségek nélkül megússzuk, hogy túléljünk.
Amikor egy nálunk nagyobb hatalommal, túlerővel állunk szemben, túlélésünk szempontjából előnyösebb, ha megadjuk magunkat.
Ezt a jelenséget a vércukorszint mérése nélkül is megtapasztalhatjuk a mindennapokban,
például amikor egy feladat elhatalmasodik felettünk,
vagy egy szerettünk, vagy mi magunk egy olyan diagnózist kapunk, amiből nem látjuk a kiutat, de nem akarjuk azt elfogadni,
vagy egy tekintélyszeméllyel vagy egy olyan személlyel kapcsolatban akitől függünk ellenérzésünk van, de ezt nem fejezhetjük ki, mert azzal sokkal nagyobb kárt okoznánk magunknak… stb.
A cukorszint változások mindkét esetben, - a magas vércukorszint (vagy alacsony inzulinszint,) illetve az alacsony vércukorszint (vagy alacsony glukagonszint) esetében is, - csak addig tartanak, amíg a kapcsolódó konfliktusok fennállnak, illetve a helyreállítás során az epileptoid krízis idejére térnek vissza.
Mindez annyit jelent, hogy a vércukorszint változások a környezeti tényezők változása miatti igények létrejöttével, konfliktushelyzetek megoldása érdekében, túlélésünk érdekében alakulnak ki, és természetes velejárói a hétköznapjainknak,
és NEM testünk meghibásodása, NEM a hasnyálmirigy kimerülése okozza.
Persze nyilván, hogy ha CUKORBETEGSÉG, vagy DIABETES névvel illetjük, sokkal valószínűbb, hogy bevállaljuk a(z élethosszig tartó) kezelési procedúrákat.
Ezen írás nem törekszik teljességre, a témakör csak egy részét érintettem, és a bennünk zajló biológiai folyamatok és a konfliktus jellegének megértésére szolgál. Minden ember élete-életvonala egyedi, ezért a pontos kiváltó okokat személyre szabottan, a megélt események függvényében érdemes vizsgálni. Az, hogy ki hogyan birkózik meg a konfliktusaival egyénenként változó, más területeket másként kezelünk, attól függően, hogy mennyi negatív tapasztalatunk, kudarc élményünk gyűlt ott össze. Egy konfliktus feltárása nem helyettesíti az orvosi ellátást.
Kapcsolódó cikk: Sport és vércukor
Hogy ne maradj le semmilyen aktuális információról, iratkozz fel a hírlevelemre!
Tudj meg többet:
Ha szeretnél közreműködni abban, hogy milyen témában jelenjenek meg cikkek vagy egyéb tartalmak,
azt alább a hozzászólásoknál megteheted. Nagyra értékelem a visszajelzésed!
Ha támogatnád a munkám, sokat tudsz segíteni a cikkek megosztásával,
hogy az információ eljusson a megfelelő helyre, a megfelelő emberekhez.
Köszönöm megtisztelő figyelmed!
