Amikor az orvostudományban veseelégtelenséget vagy veseleállást diagnosztizálnak, azt többnyire úgy képzelik el, mintha a vese egy afféle "tésztaszűrő" lenne és a lyukacskái idővel, vagy helytelen használatból adódóan, esetleg valamiféle fertőzés vagy más betegség következményeként eltömődnek, amivel aztán felhalmozódnak a testben a méreganyagok, és csökken, illetve idővel leáll a vizeletürítés.
Habár a vese fő feladata ténylegesen a vér folyamatos szűrése, de a szervben található különböző csíralemez származású szövetek különböző módon segítik a működésünket, és különbözőképpen reagálnak egy környezeti változás, illetve egy változásból adódó igény megjelenése esetén.
Amíg a vér folyamatos átszűrését a vese kötőszövetei végzik, a víz visszaszívása, illetve a vizelet kieresztésének szabályozása a mirigyszövetek, a kiválasztott vizelet kivezetése a laphámszövetek feladata.
Ez annyit jelent, hogy a vese anélkül tudja csökkenteni, vagy leállítani a vizelet kieresztését, hogy a vér szűrése leállna.
De miért lenne erre szükség?
A természetben a vízvisszatartás specialistája: a teve.
Köztudott, hogy az állat széklete olyan száraz, hogy tüzet lehet vele rakni, (amelyhez egy hosszú vastagbelet fejlesztett,) de ugyanúgy fokozott víz vízvisszatartáshoz alakult a veséje is. Ahhoz, hogy a leginkább koncentrált vizeletet hozza létre egy olyan vesét fejlesztett ki, amely (a hasonló méretű, de kevésbé szélsőséges körülmények között élő emlősökéhez képest) egy jóval, 3x hosszabb Henle-kaccsal, egy vastagabb gyűjtőcsatornával és sűrűbb érhálózattal rendelkezik, amivel meg tudja oldani, hogy épp csak annyi folyadék távozzon a testéből, amennyi feltétlenül muszáj.</
Ami a különbség, hogy mi már más dolgokat is lételemként érzékelünk az életünkben, nem csak a vizet, és ezek "forrásának elapadása" esetén, ugyanezt a "kiszáradás-félelem vagy partra vetettség" állapotát éljük meg.
Emiatt mindig törekedni kell arra, hogy az érintett "partra vetettség" konfliktusa minél előtt megoldódjon, - és egy hosszabb ideig tartó vesegyűjtőcsatorna elzáródást ne fokozzunk infúzióval, vagy szimpatikotóniás állapotot gátló készítményekkel.
A szerveink az érzelmi igényeinkkel, a szükségleteinkkel összhangban és szinkronban működnek.
Ezen írás nem törekszik teljességre, a témakör csak egy részét érintettem, és a bennünk zajló biológiai folyamatok és a konfliktus jellegének megértésére szolgál. Minden ember élete-életvonala egyedi, ezért a pontos kiváltó okokat személyre szabottan, a megélt események függvényében érdemes vizsgálni. Az, hogy ki hogyan birkózik meg a konfliktusaival egyénenként változó, más területeket másként kezelünk, attól függően, hogy mennyi negatív tapasztalatunk, kudarc élményünk gyűlt ott össze. Egy konfliktus feltárása nem helyettesíti az orvosi ellátást.
Kapcsolódó cikk: Karantén szindróma - felvizesedés
Hogy ne maradj le semmilyen aktuális információról, iratkozz fel a hírlevelemre!
Tudj meg többet:
Ha szeretnél közreműködni abban, hogy milyen témában jelenjenek meg cikkek vagy egyéb tartalmak,
azt alább a hozzászólásoknál megteheted. Nagyra értékelem a visszajelzésed!
Ha támogatnád a munkám, sokat tudsz segíteni a cikkek megosztásával,
hogy az információ eljusson a megfelelő helyre, a megfelelő emberekhez.
Köszönöm megtisztelő figyelmed!