Annak ismeretében, hogy minden elváltozásunk egy érzelemből indul ki, elmondhatjuk, hogy a biológiai termékenység is lelkiállapot (érzelmi állapot) kérdése. Általánosságban biológiailag termékeny a nőnek az a lelkiállapota, amikor ténylegesen elhiszi azt hogy a mellette lévő partner otthont, biztonságot, védelmet nyújt neki és leendő gyermekének.
Testünkben a hormonok mennyisége az érzelmeink változásával összhangban és szinkronban illetve ennek megfelelően módosul. A különböző élethelyzetek más és más válaszreakciót igényelnek. Egy adott környezeti hatás a hozott és felvett mintáinknak megfelelő érzelmet hozza elő belőlünk, aminek hatására a testünk biokémiai folyamatai is azonnal változásnak indulnak. Tehát egy adott időpontban feltérképezett hormonális állapot az az adott időpontban az adott környezeti tényezők által életbe hívott programjaink eredménye. Nem egy örök érvényű, életre szóló állapot, hanem körülményeink változásával, a mintáink felismerésével és elengedésével folyamatosan változnak.
Ez vonatkozik arra is, ha valakit meddőnek diagnosztizálnak (és meddőségének nem fizikai képtelenségből adódó - például szervek hiányából adódó - okai vannak). Ilyenkor az adott vizsgálati eredmény nem más, mint egy pillanatkép a nő kapcsolati működéséről a hozott mintáknak megfelelően.
(Sajnos, ha nem vagyunk tisztában a biológiai természettörvények működésével, maga a diagnózis okozta félelem is további problémákat generálhat, vagy konzerválhatja a már fennálló állapotot.)
Ahhoz, hogy megértsük a nőies (termékeny) hormonális állapotot, tisztában kell lennünk a nő biológiában elfoglalt szerepével és természetével. Míg a férfi alapvető természete az irányítás, a kiáradás, az erő, a harc, az aktivitás, addig a női alapvető természetre a befogadás, az elfogadás, a simulékonyság, a menekülés, a passzivitás jellemző. Mind a nő, mind a férfi képes pillanatok alatt a másik neművé válni hormonálisan, ha erre szükség van, ha a biológiai túlélés szempontjából az a megfelelő. Egy nő is tud harcolni, vadászni, irányítani, ha erre van szükség, ha a környezeti feltételek ezt váltják ki belőle, viszont ebben az állapotban nem képes a megtermékenyülésre, hiszen ha valaki éppen a túlélésért, partnerért, otthonért, biztonságért harcol, akkor semmi szükség arra, hogy termékeny állapotban legyen. Amikor a nőnek már nem kell csatákat vívnia, és végre nyugalomra, otthonra és biztonságra lel a férfi oldalán, akkor harmonizálódnak úgy a hormonjai (is), hogy megfoganhasson a baba.
Ezért volt jelentősége a régiségben a házasságnak, mert a felek számára egy elköteleződést, egy felelősségvállalást jelentett, ami érzelmi biztonságot adott. Manapság amikor a válás is akár ugyanolyan fél órás ceremónia lehet mint az esküvő, ahol a gyűrű nem a szövetség jelentőségének szimbólumaként, hanem csak csillogó külsőségként jelenik meg, nem feltétlen okoz ez bármiféle megnyugvást.
Ha az ösztrogén szintre ható konfliktustípusokat nézzük (az Új Medicina/Biologika terminusai szerint az ún. nemi/birtokzóna konfliktusokat), akkor elég egy "rémület", egy félelem a fészek körül, egy "összetartozás frusztráció", egy "dilemmázás" az összetartozást illetően, vagy "területkijelölési konfliktus", (azaz egy rivális jelenléte), hogy annak aktuális mennyisége jelentősen megváltozzon a testünkben. Ezek a konfliktusok mind egy "harmadik fél", egy betolakodó jelenlétét feltételezik, ami/aki a fészek, az otthon biztonságát bizonytalansággá változtatja, vagy a nő hovatartozását megkérdőjelezi. Itt a "harmadik fél" nem feltétlen egy másik nő jelenléte, sokkal inkább az a dolog, aktivitás, vállalkozás, munka, főnök, munkatársak, barátok, szülők, gyerekek, anyós, após, függőségek... stb. jelenléte, ami vagy aki a partner figyelmét jelentős mértékben elvonja a kapcsolaton belüli jelenléttől, a közös otthon, biztonság vagy jövő alakításától, tervezésétől.
Egy lényegtelennek tűnő, de jelentős hatású példa ma a közösségi média jelenléte az életünkben, amikor a velünk történteket nem a mellettünk egy asztalnál vacsorázó partnerrel, hanem az egész világgal szeretnénk inkább megosztani, vagy fordítva inkább a világra vagyunk kíváncsiak, mint a partnerre... (Ilyenkor az egész világ a "harmadik fél". 🙂 )
Vagy klasszikus az anyós hatása, amikor a férfinek még mindig az Édesanyja az Alfa, és folyamatos irányító jelenléttel bír a kapcsolatban.
Vagy éppen az ellentéte amikor a nő még nem gyógyult ki az Elektra komplexusából, és még mindig az Apába "szerelmes", az ő véleményére, irányítására hagyatkozik a partner helyett, ezzel az Apát teszi Alfává, és a partnerrel szemben pedig terméketlenné teszi saját magát.
Annak ellenére, hogy a páron belüli viselkedésminták úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint a zsák meg a foltja, mégis leginkább a nő mintái, illetve az általa megélt érzelmek a meghatározók a történetben, hiszen ezek alakítják ki az adott biokémiai folyamatokat a testében.
Egy érdekes jelenség például a családi minták a háborúk általi alakulása, a nők erőssé, önállóvá, irányítóvá fejlődése.
A háborúk a férfiak egy jelentős részét elvonták a család fenntartói szerepükből, aminek következményeként a nők kénytelenek voltak átvállalni a férfi feladatokat, a család eltartását-fenntartását, erőssé váltak, elférfiasodtak. A következő generációk pedig már ezeket az erős, önálló női viselkedésmintákat vitték tovább. Jelenleg már ott tartunk, hogy azt gondoljuk, hogy versenyeznünk kell a férfiakkal, (habár teljesen más kondíciókkal, felépítéssel, természettel, teremtő erővel rendelkezünk,) sok esetben (még kapcsolaton belül is) a férfi riválissá válik. Vagy éppen az egyre erősödő nők mellett a férfiak egyre gyengébbnek tűnnek és sokkal inkább egy "anya-gyermek" felállás lesz jellemző a párkapcsolatokra, ami a férfi oldalán is ugyanúgy a hiányzó vagy a nem megfelelő apa-mintából adódik.
És itt ugyan a meddőség témakörnek csak egy szeletével foglalkozom, mégis az esetek jelentős részénél vezető beosztású, irányító pozíciót betöltő, magasan képzett, erős nők érintettek, akik viselik a nadrágot, míg a partner sokkal inkább egy kevésbé felelősségteljes gyermek-szerű szerepet vesz magára a kapcsolatban, mellyel akár korábbi agglegény mivoltja is szinte változatlanul folytatásra kerülhet.
Azonban mielőtt kényelmes lenne a másikra, mint a felelősre mutogatnunk, érdemes lenne felismernünk, hogy a jelen állapotot mi magunk alakítottuk ki a megannyi hozott és felvett mintából és programból. Éppen ezért változtatni is tudunk rajta. Ehhez mindössze arra lenne szükség, hogy a felek, nemüknek megfelelően, partnerként töltsék be a szerepüket a kapcsolatban, tehát, hogy meglássuk tudattalanul működtetett mintáinkat és programjainkat és kiszabaduljunk a rángatásukból.
Szóval, ki is hordja a nadrágot? 😉
Fontos megjegyeznem, hogy ezen írás nem törekszik teljességre, a témakör csak egy részét érintettem, és leginkább a szintetikus hormonális behatásoktól mentes, jobbkezes hölgyekre vonatkoznak. Minden ember életvonala egyedi, ezért a pontos kiváltó okokat személyre szabottan, a megélt események függvényében érdemes vizsgálni. Ugyanakkor ha a cikk olvasása bármiféle ellenállást keltett Benned, lehetséges, hogy érintett vagy egyik-másik vonalon... 🙂
Kapcsolódó cikk: A mellelváltozások hátterében
Hogy ne maradj le semmilyen aktuális információról, iratkozz fel a hírlevelemre!
Tudj meg többet:
