Pán Péter világa, avagy egy autista konstelláció esete

Vajon mi okozza az autista tünetek megjelenését? Hogy történhet az, hogy valaki egyik pillanatról a másikra teljesen bezárkózik, megszünteti a kommunikációt? És mi értelme van ennek?
Nos, nem is olyan nehéz ilyen állapotba kerülni, hiszen ez is csak konfliktus kérdése. És fontos, biológia túlélésünkhöz kapcsolódó jelentősége van. 

 

Ebben a történetben a szülők a meg nem élt, beteljesületlen vágyaikat a gyermekben remélik megtestesülni, ezért szakadatlan igyekeznek belevésni a fejébe, hogy "Neked kell a legjobbnak lenned!", vagy éppen hogy "Ezzel a teljesítménnyel még utcaseprő sem lesz belőled!".

Hogy mégis a maximális teljesítményt hozzák ki belőle, kialakítanak egy némileg egyhangú ösztönzési rendszert számára. Ha a gyermek nem tanul, nem gyakorol eleget, megverik. Ha egy versenyen éppen lecsúszik a dobogós helyezésről, megverik. És persze, ha csupán gyermek létéből fakadóan, vagy a feszültségét levezetve valami csínyt követne el, természetesen ezt ugyanúgy egy kiadós veréssel jutalmazzák.
Az anya hozza az ítéletet, az apa a végrehajtó.

"Apaaaa..! Neeee!"
A fiú sikítva próbál szabadulni apja kezei közül, dühösen rángatózva menekülne, aztán amikor megjelenik az apa kezében a nadrágszíj a rémülettől megnémul és pillanatokon belül már egy más világban találja magát...

Gyermekként számunkra a szülők a védelmet, a biztonságot jelentik. Hiábavaló volna minden lázadás velük szemben, hiszen ők biztosítják a túlélést. Mégis, hogy el tudjuk viselni az ilyen, és ehhez hasonló helyzeteket, az agyban "becsapódott" konfliktusok együttállásának következményeként kialakuló elmeállapot változás jelentősen csökkenti az érzékelt fájdalmat. A düh és a rémület együttes jelenlétének hatására bezárkózunk egy belső világba, ahol kevésbé vagyunk kitéve a külvilág fenyegetéseinek, nem érintenek meg, nem, vagy kevésbé érzékeljük a környezetünket, illetve annak hatásait. Olyan ez, mintha egy üvegbúra mögül szemlélnénk a világot. Az, hogy milyen "vastag" ez a búra körülöttünk, hogy mennyire zárkózunk el a világtól, az attól függ, hogy mennyire súlyosak a konfliktusok (düh-harag-bosszankodás és rémület), amiknek a konstellációja (jelen esetben az autista-konstelláció) fennáll.

Hogy meddig vagyunk ebben az állapotban az attól függ, hogy mennyire tartósan van jelen a "veszélyforrás", az elnyomó, aki a konfliktusokat kiváltotta, illetve később akár a szülői mintákat megjelenítő személyek. Minden olyan dolog, helyzet, tevékenység, szín, szag, élmény stb., ami a emlékeztet a konfliktusra automatikusan visszakapcsolja a konstellált állapotot., és minél több ilyen van a környezetünkben, az annál inkább erősíti, "megszilárdítja" azt.

Így aztán, nem kell sok idő hozzá, hogy a fiú csupán a "megmondom apádnak" mondattól is elszenvedje a konfliktusokat. És hogy elkerülje a fizikai fenyítést, az otthon töltött idő nagy részében saját belső világába zárkózik elkerülve a felesleges kommunikációt, elzárva az érzelmeit az elnyomói elől.

Ilyenkor Pán Péterként Sohaországba menekül, ahol a "gyerekek sosem nőnek fel", ahol nem felette ítélkeznek, hanem ő dönthet arról, ki a bűnös és ki ártatlan, ahol fricskát adhat az őt háborgatóknak, a hőst játszhatja, ahol körülrajongják, ahol tündérporral repülhet...
Mivel a megváltozott tudatállapot miatt nem érzékeli (megfelelően) a környezetét, sokszor akaratlanul durva, romboló módon viselkedik, jóllehet alapvetően rendkívül érzékeny. Hiányzik neki az anya szeretete, törődése - mint  ahogy a mesében is megjelenik: "hoztam egy anyát, aki majd mesél nekünk" - de biztonságosabb számára a "fal" túloldaláról szemlélni.

 

Belső világa később a "való világában" is megjelenik. Felnőtt férfiként Pán Péterünk érzelmileg teljes mértékben zárkózottá válik, mániás korszakaiban rögeszmésen egy általa fontosnak ítélt igazságért küzd, vagy munkamániássá válik, depressziós időkben a kibertér világába mélyed és virtuális rajongóitól szerez megerősítést ideáira. Sajátos kommunikációja vagy saját magával vagy az általa kialakított világ résztvevőivel történik, sajátos módon. Az idők többségében feszült, nem tud jelen lenni. Szabad idejében a "tündérporra", vagyis a hangulatbefolyásoló szerekre hagyatkozik, hogy ismét Sohaországban érezhesse magát, hogy szabaduljon a fájdalomtól.

Párkapcsolatában olyan nőt vonz magához, aki az anya mintát képviseli. És a nő minél inkább megfelel az adott mintának, annál fájdalmasabbak a megélt érzelmei. (Erőteljes szülői mintát képviselő kapcsolatnál, - ha az gyerekkorban félresiklott, - a bennünk lévő hiány miatt szeretnénk újraélni azt, amit gyerekként nem kaptunk meg, aminek viszont pont az ellenkezője történik.) Hiszen minél inkább hasonlít a partner az anyára, a férfi annál inkább bezárkózik, annál inkább Pán Péterré válik, és mindezt automatikusan, tudattalanul. A nő persze nem érti, hogy az együttéléssel miért szűnt meg a kommunikáció, a törődés, a férfi meg nem érti, hogy a nő mit nem ért, hiszen nem észleli a változást, nincs tudatában a folyamatoknak, a problémák jelenléte pedig egyre csak erősíti az elszigetelődést a kapcsolatban.

"Most meg mi bajod, mindenki más csodál engem..?"

A férfi nem akar felnőni, fél valaki mellett elköteleződni, mert azt gondolja, hogy ezzel börtönben érezné magát, hogy ezután nem tudna Pán Péterként "szabadon repkedni", ugyanakkor hiányolja a szeretetteljes, megértő, kölcsönös szeretettől áramló kapcsolatot - ami elől viszont saját maga zárja el saját magát. Vagyis a biológiai különprogramok.

"Ha egyszer felnőttök már nem jöhettek vissza!"

Az agyi léziók becsapódási helye a gyomor és a gége laphám reléinél van, ami gyomor fájdalmakat, gyomorégést, köhögést, feledékenységet, epileptokrízisben eszméletvesztést, öntudatlan állapotot idézhet elő. Mivel azonban a két konfliktusnak "szimpatikotóniás együttállása" történik, tehát (nagyvonalúan leegyszerűsítve) a két konfliktus egy időben aktív, ezért ez jelentősen lelassítja a gyomor és a gége laphám elváltozásainak folyamatát. És pontosan ez a konstelláció biológiai túlélésünket segítő értelme, hogy konstellációval - a megélt konfliktusaink ellenére - képesek vagyunk elérni a felnőtt kort, anélkül, hogy komolyabb elváltozásokba futnánk.

Fontos, hogy a konstelláció nem a kívánságműsor kategóriába tartozik. Az ego biológiai különprogramjai automatikusan működnek, és a túlélésünket szolgálják. Ettől senki nem lesz jobb vagy rosszabb. Legtöbbünk hellyel-közzel vagy folyamatosan megváltozott elmeállapotban van, ez emberi mivoltunkkal jár. Viszont lehetőségünk van felszabadulni a programok rángatásából, lehetőségünk van kiszabadulni a palackból, ha elegünk van belőle, ha szeretnénk... 🙂

 

 

Tudj meg többet:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám! Ha bármi kérdésed van, elérsz az alábbi helyeken:

Fontos linkek

CikkekTanfolyamokKonzultációKapcsolatRólam
© Copyright 2017 - Elek Noémi - Minden jog fenntartva.
envelope-ophonefacebookyoutube-play