A következő egy igaz történet. Több, mint 10 évvel ezelőtt hallottam személyesen Jim interpretálásában, és gyönyörűen mutatja, hogy mennyire nem az adott körülmények határozzák meg azt, hogy hogyan érezzük magunkat, hanem az, hogy az adott helyzetben saját magunkkal kapcsolatban hogyan érzünk, hogyan vélekedünk, hogy magunk felett miképp ítélkezünk...
Jim és John már évek óta ugyanabban a kereskedelmi vállalkozásban dolgoztak, ahol a kitartó munkát a cég előkelő prémiumokkal és luxus jutalomutazásokkal honorálta.
Ahhoz, hogy részesüljenek ebből, egy adott összegű forgalmat kellett generálniuk a cég számára, amihez jó néhány szerződést meg kellett kötniük, számos eladást le kellett bonyolítaniuk.
Jim már évek óta folyamatosan teljesítette a kitűzött célt, John pedig ez alkalommal ünnepelhetett először az elért eredménye miatt, és kíváncsian várta, hogy közös utazásukon milyen körülmények várják majd, hogy vajon mennyire bőkezűen ajándékozza meg őket a cég?
Onnantól, hogy megérkeztek a tengerparti város repülőterére rendkívüli fogadtatásban részesültek, már a szállodába menet a limuzinban pezsgővel kínálták őket, a hotelben bőséges lakoma fogadta őket ínyencségekkel, ezt követően elismerési ünnepségek sorozata... és ez folytatódott az egész ottlétük során végig extra kényelemmel, ellátással, programokkal.
Johnt elkápráztatta a bőség és a csillogás, az élmények, amikben részesült... egészen addig, amíg Jim át nem hívta a saját lakosztályába a szállodában. Ugyanis amikor belépett hozzá, meglátta, hogy Jim lakosztálya legalább háromszor akkora, mint az övé, gyönyörű, hatalmas kristálycsillárokkal, középen kandallóval... stb. Persze az övé is borzasztóan előkelő volt, igen tágas és kényelmes, de azért mégsem ugyanaz...
Ettől a pillanattól kezdve, lehettek a tengerpart, a kirándulások, a rendezvények bármilyen csodálatosak, és fényűzőek, Johnnak a haza utazásig semmi más nem járt a fejében, csak a szállodai lakosztályának mérete, illetve, hogy mekkora igazságtalanság, hogy ugyanazért az eredményért neki mégiscsak kisebb elismerés jár... Gondolataiban próbálta kitalálni, vajon miért történt ez - "Talán már nem volt másik ugyanolyan lakosztály a szállodában..." vagy "Talán Jim azért kapott nagyobbat, mert már több éve elérte ezt a szintet, én még nem érdemlem azt meg" -, de senkinek nem szólt róla, hogy az eset fájdalmasan érinti.
Az utolsó napon, amikor John összecsomagolta a bőröndjeit, a londiner a csomagokért jött és megkérdezte tőle: "Maradtak még csomagok a másik helyiségben is?" És ezzel a lendülettel kinyitotta a lakosztály fogadóhelyiségéből a nappaliba vezető ajtót, a nappaliba, ami hatalmas volt és gyönyörű kristálycsillárokkal, középen kandallóval... stb.
John ebben a pillanatban eszmélt rá, hogy az egész utazás alatt a lakosztálynak csak az előterében tartózkodott...
A történet viccesnek tűnhet... először... Amíg jobban bele nem gondolunk, és fel nem fedezzük, hogy életünknek hány és hány területén viselkedünk John-módjára, hány területen irányítanak minket a kényszerképzeteink és feltételezéseink, hány területén ragadunk inkább az előtérben, ahelyett, hogy kiaknáznánk a lehetőségeinket.
Az önértékelésünk az életünk egy rendkívüli meghatározó alapja. Nem csupán egy felszínes hiedelem magunkkal szemben, amit egy másikkal felülírhatunk, hanem mélyen rögzült programok összessége, amiket a családunkból, a gyerekkorunkból túlélésünk érdekében vettünk fel, és életünk során gyúrtunk eggyé. Ezek az önértékelési mintáink rendre újra és újra előkerülnek a megfelelő szituációkban, és még a legkedvezőbb körülmények között is képesek azt megoldani, hogy vesztesnek, másodlagosnak, sokadlagosnak, értéktelennek érezzük magunkat.
Soha nem a tényleges körülményeink határozzák meg azt, hogy hogyan érzünk egy adott helyzettel kapcsolatban, vagy hogy mi az, amit egyáltalán meglátunk az adott helyzetből, hanem, azok a programok és minták, amiket az adott környezeti tényezők előhívnak belőlünk. Egy program beindulásával az érzelmeink a problémára helyezik a hangsúlyt, a látószögünk beszűkül, és nem vagyunk képesek észrevenni azt, ami azon kívül történik, a körülöttünk lévő lehetőségeket.
Mivel a programok automatikusak - tehát nem akaratunkból sanyargatjuk magunkat, - ezért, ahhoz, hogy változtassunk rajtuk, az eredetük feltárására és a kapcsolódó fájdalmak, gyász...stb. elengedésére van szükség. Mert amíg nem ismerjük fel problémáink gyökerét, amíg nem látjuk, hogy milyen programok építik fel önértékelési mintáink alapjait, amíg nem bíráljuk felül korábban rögzült álláspontunkat, addig az érintett élethelyzetekre folyamatosan ugyanazokkal a válaszreakciókkal reagálunk.
A kérdés ezek után csak az, hogy Te kinyitnád-e azt az ajtót? Megnéznéd-e, hogy mi az, ami akadályozza, hogy életed teljes értékű legyen?
Az önértékelési mintáinknak az alapjait, hátterét és a kapcsolódó érzelmek elengedésének mikéntjét tárgyaljuk az "Önértékelésünk - Vedd vissza az erődet!", illetve ehhez szorosan kapcsolódó "Függőségek"tréningeken, melyre szeretettel várlak, ha változtatni szeretnél!
Kapcsolódó témák:
A komfortzóna fogságában
Nem azt várják tőled, hogy dönts, hanem, hogy reagálj
Hogy ne maradj le semmilyen aktuális információról, iratkozz fel a hírlevelemre!
Tudj meg többet:
Ha szeretnél közreműködni abban, hogy milyen témában jelenjenek meg cikkek vagy egyéb tartalmak,
azt alább a hozzászólásoknál megteheted. Nagyra értékelem a visszajelzésed!
Ha támogatnád a munkám, sokat tudsz segíteni a cikkek megosztásával,
hogy az információ eljusson a megfelelő helyre, a megfelelő emberekhez.
Ha adományoznál a biologikus gondolkodás elterjedése érdekében, azt ITT tudod megtenni.
Köszönöm megtisztelő figyelmed!
