Habár a termékenységünket a testünkben több szervünk állapota is befolyásolja, (mint a hipofízis, a méhnyálkahártya, a petefészek, illetve a nemi/birtok zóna által előidézett hormonális változások,) valójában összehangolt működésük révén mind egy hasonló környezet és/vagy érzelmi konfliktus jelenléte esetén viselkedik fogantatásra alkalmas illetve alkalmatlan módon.
Ahhoz, hogy a meddőség okára választ találjunk, észre kell vennünk, hogy a várandósság alatt egy sebezhetőbb, védtelenebb, kiszolgáltatottabb állapotban vagyunk, ami a természetben nem megengedhető valamiféle biztosíték nélkül...

ALAPSZÜKSÉGLETEK

Biológiai szempontból a TERHESSÉG mindig plusz TERHET jelent az egyén/egyed életében.

Egy emlős esetében a magzat fejlődéséhez, és a testének növekvő méretének, súlyának viseléséhez, majd a fiatal egyedek neveléséhez, a testnek mindig plusz energiára, plusz táplálékra és pihenésre van szüksége.

Állatok esetében, ha a nincsenek biztosítva a megfelelő körülmények, akkor mind az utód, mind az anya könnyen áldozataivá válhatnak a folyamatnak, - éhen halhatnak, ragadozók martalékává válhatnak.

Hogy ezt lehetőség szerint minél nagyobb arányban elkerüljék, mindnél találunk valamiféle biztosítékot, ami segíti az utódot és legfőképp az anyát, hogy ezt a "terhes" állapotot túlélje.

Erre sok esetben úgy találnak megoldást a természetben, hogy akkorra időzítik a megtermékenyülést illetve a fiatal egyedek születését, amikor táplálékbőség várható, (pl. mérsékelt övben tavasszal, nyáron,) amikor az adott élőhelyen a legkevésbé számíthatnak zord, szélsőséges körülményekre. Az olyan területeken pedig, ahol kiszámíthatatlan, hogy mikor jutnak élelemhez, többnyire meg tudják oldani, hogy nagyobb veszteségektől mentesen megszakítják a vemhességet, hogy megváljanak a magzattól, és legalább az anya túl tudja élni a szűkös időket.

Habár emberi világunk fejlett társadalmaiban nem ennyire szélsőséges a helyzet, maga a jelenség itt is fellelhető.

  • Ugyanis, ha egy nő azt érzi, hogy egyre inkább össze kell húzni a nadrágszíjat, és konkrétan fél tőle, hogy ilyen körülmények mellett a gyermekét sem tudná táplálni;
  • ha a meglévő családjáról, hozzátartozójáról, (gyerekről, szülőkről, állatokról) való gondoskodást sem tudja megoldani, az is problémába ütközik, - (nem feltétlen anyagi-, lehet idő, készség, lehetőség viszonylatában);
  • vagy ha a partner is úgy viselkedik, mint egy "nagy gyerek", akiről gondoskodni kell, és nem lenne energiája ezen felül egy csecsemőt is megfelelően ellátni;
(még az sem kell, hogy az aggodalmak reálisak legyenek, ha a félelem jelen van,)
ha a nőnek bármiféle gondoskodással, táplálással kapcsolatos konfliktusa van, akkor a hipofízis nagy mennyiségben prolaktint kezd termelni, aminek hatására egyrészt aktivizálódhatnak a tejmirigyek és a tejtermelés (a táplálásra való igény reakciójaként), másrészt viszont a prolaktin jelenléte gátolja a gonadrop hormonok termelését, ezáltal az ösztogén és a progeszteron termelést, és az ivarszervek megtermékenyüléshez és beágyazódáshoz szükséges működését is.

Tehát pont úgy, mint az állatok esetében, ha nincsenek meg a megfelelő körülmények, hogy egy újabb éhes szájról gondoskodjunk, ha a jelenlévőkről, vagy saját magunkról is nehezünkre esik gondoskodni, akkor a testünk nem a szaporodásra, hanem az életben maradásra fókuszál.

 

A HORMONOK CSATÁJA

Mind a nők, mind a férfiak képesek arra, hogy egy harcos (férfiasabb) energiát vegyenek fel, és arra is hogy visszahúzódóbbá, elfogadóbbá (nőiesebbé) váljanak. Hogy éppen milyen viselkedést alkalmazunk, az többnyire az aktuális környezettől és hozott mintáinktól függ.

A hétköznapokban egy nő is ugyanúgy megéli a harcos mivoltját, amikor kiáll magáért, amikor megvédi magát és a tulajdonát, amikor egy pozícióra pályázik, vagy egy vezető szerepet tölt be a munkahelyén és másokat irányít, amikor versenyez... stb.

A különböző élethelyzetek különböző hormonokat mozgósítanak bennünk, hogy azok segítsenek minket a túlélésben.

Ha az életünk egy folyamatos csatamező, ha úgy érezzük, hogy folyamatosan harcolnunk kell a megélhetésünkért, harcolnunk kell a párunkkal vagy egy riválissal, vagy harcolunk kell az igazunkért, azzal a férfi hormonokat mozgósítjuk a testünkben, ami pl. az izmainkat készíti elő a következő csatákhoz (és ezzel egy időben csökken a női hormonok mennyisége). Ami jó ahhoz, hogy egy küzdelemben győzedelmeskedjünk, de negatívan befolyásolja a fogamzóképességünket. Ahhoz, hogy beinduljon a peteérés, vagy a méhnyálkahártya alkalmas legyen a beágyazódásra, női hormonok jelenlétére van szükség.

A várandósság alatt a nő sebezhető, kiszolgáltatott állapotban van. Egy ilyen helyzetbe akkor enged minket a természet (illetve a programjaink), ha van valamiféle segítség, biztosíték, ha biztonságban érezzük magunkat. Ha bízunk a párunk, hozzátartozóink vagy a környezetünk (stb.) támogatásában és a védelmében, (amit egyébként a kapcsolatok elején tapasztalt örömhormon-fröccs nagymértékben elősegít.)

De ha bármilyen külső- vagy belső (családon belüli) támadástól, veszélytől tartunk, ha nem bízunk a párunkban, (akár egy 3. fél vélt vagy valós jelenléte miatt, akár a párunk esetleges éretlensége miatt, akár bármiféle bántalmazástól félünk), vagy bármilyen veszteségtől tartunk, (ide értve a meddőség miatti, a gyermek veszteségétől való félelmet is,) akkor a megtermékenyülésre alkalmas kényes egyensúly könnyen felborulhat...

Persze, lehet ennél sokkal részletesebb elemzésekbe bonyolódni, (és esetenként felmerülhetnek egyéb tényezők is, melyek ugyanúgy orvosolhatók,) de a nők termékenységének alapja mindig a "fészek biztonságában" rejlik. Az, hogy ez kinek miféle biztonságot jelent, az egyénenként különböző lehet. Ennek kulcsa a hozott programokban és felvett mintáinkban keresendő.
Viszont, mivel a hormonális állapotunk pillanatról pillanatra változik (vagy változhat), mivel környezetünk is folyamatosan változik, egészen addig, amíg a fogantatáshoz szükséges szerveink nem hiányoznak, addig nem szabad egy meddőségről szóló diagnózist komolyan venni, mert az az életünknek csak egy pillanatnyi szeletét, a pillanatnyi érzelmi állapotunkat mutatja.

Ezen írás nem törekszik teljességre, a témakör csak egy részét érintettem, és a bennünk zajló biológiai folyamatok és a konfliktus jellegének megértésére szolgál. Minden ember élete-életvonala egyedi, ezért a pontos kiváltó okokat személyre szabottan, a megélt események függvényében érdemes vizsgálni. Az, hogy ki hogyan birkózik meg a konfliktusaival egyénenként változó, más területeket másként kezelünk, attól függően, hogy mennyi negatív tapasztalatunk, kudarc élményünk gyűlt ott össze. Egy konfliktus feltárása nem helyettesíti az orvosi ellátást.

Kapcsolódó cikk: A mellelváltozások hátterében

Hogy ne maradj le semmilyen aktuális információról, iratkozz fel a hírlevelemre!

Tudj meg többet:

 

Ha szeretnél közreműködni abban, hogy milyen témában jelenjenek meg cikkek vagy egyéb tartalmak,
azt alább a hozzászólásoknál megteheted. Nagyra értékelem a visszajelzésed!
Ha támogatnád a munkám, sokat tudsz segíteni a cikkek megosztásával,
hogy az információ eljusson a megfelelő helyre, a megfelelő emberekhez.
Köszönöm megtisztelő figyelmed!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám! Ha bármi kérdésed van, elérsz az alábbi helyeken:

Fontos linkek

Adatkezelési tájékoztatóCikkekTanfolyamokKonzultációKapcsolatRólam
© Copyright 2017-2025 - Elek Noémi - Minden jog fenntartva.
envelope-ophonefacebookyoutube-playpaper-plane